13 évvel ezelőtt nyerte első, és eddigi egyetlen Magyar Kupáját a Vidi

2006-ban, közel hatezer fehérvári szurkoló előtt csapott össze az Üllői úti stadionban az FC Fehérvár és a Vasas. A tét a Magyar Kupa volt. A Csertői Aurél vezette fehérváriak a Sebők – Csizmadia, Kuttor, Koller, Ifj. Horváth G. (Vincze Z., 75.) – Dvéri (Horváth F, 107.), Schwarcz, Bozic, Alumona (Dajic, 79.) – Lattenstein, Sitku alkotta csapattal, büntetőpárbajban harcolták ki a kupagyőzelmet. A Vasas szerzett vezetést Waltner révén, majd Sitku Illés egyenlített a második félidő legelején.

– Nem lehet elfelejteni azt a találatot, pályafutásom meghatározó gólja volt – mosolygott a Székesfehérvárra Debrecenből szerződött Sitku Illés. – Dvéri Zsolt került a földre a felezővonal közelében, Kuttor Attila gyorsan elvégezte a szabadrúgást, a 16-os környékén keresztbe mozogtam, átvettem a labdát, s 13 méterről jobbal el tudtam lőni a lábak között, a kapu jobb oldalába. Nagyon nagy volt az öröm, mert nem volt vége a párharcnak a Vasassal, rádöbbenhettünk, hogy nincs veszve semmi.

Minderre erősített rá, hogy alig telt el 11 perc, mikor egy szöglet nyomán Schwarcz Zoltán az ötös sarkától fejelte át a labdát a bal sarokba, s már a fehérváriak vezettek. A hajrában Balog Zsolt egyenlített, s mivel a hosszabbítás nem hozott újabb találatot, a tizenegyespárbaj döntött. Sitku, Koller, Horváth Gábor, Csizmadia, Kuttor, és Bozic is magabiztos ítélet-végrehajtó volt, míg az eltiltását épp a kupadöntőn töltő Daniel Tudort helyettesítő Sebők Zsolt két tizenegyest is megfogott. Utoljára Molnár Zoltánét.

– Amikor Sebi kifogta az utolsót, örömmámorban törtünk ki. Fehérváron, a stadionnál várt egy busz minket, azzal mentünk a Városháza elé, ahol együtt ünnepeltünk a szurkolókkal. Fantasztikus érzés volt egy történelmi pillanat részesének lenni, hiszen mi voltunk az elsők, akik elhoztuk a kupát Székesfehérvárra – emlékezett vissza Sitku, aki hiába futballozott aztán az Újpestben, Tatabányán, vagy Dunaújvárosban, s hiába rúgja a labdát még 41 esztendősen is az NB II-es Dorog csapatában, a koronázóvárosban telepedett le családjával. – Nagyon jó közösséget alkottunk az akkori csapat játékosaival. Jó hangulat uralkodott a pályán, s azon kívül is. Mindenki tette a dolgát, de ha valaki hibázott, azonnal kisegítettük egymást. Küzdöttünk egymásért és a szurkolókért. Talán ezért állhattunk oda magabiztosan a tizenegyesekhez is, melyeket természetesen gyakoroltunk a döntő előtt.

A Vidi mezében 116 mérkőzésen 48 gólt szerző Sitku Illés biztos abban, hogy tíz nap múlva újra a fehérváriak emelhetik magasba a serleget.

– A Vidi az egyértelmű esélyese a döntőnek, még akkor is, ha a Honvéd a közelmúltban már megtréfálta egyszer a fehérváriakat. Természetesen az egész családdal ott leszünk a Groupama Arénában, megvan a jegyünk, a helyszínen nézzük végig, hogy letaszítják a trónról a mi kis kupagyőztes csapatunkat. De ez az élet rendje, tiszta szívből szurkolunk a Vidinek! – nevetett a piros-kékek korábbi gólvágója.