Ismét Hegedüs Lajossal kezdődik a PAFC összeállítása

Mindössze három forduló jutott önnek az ősszel, az MTK elleni 2-1-es vereség után a kispadon találta magát. Hogy élte meg ezt az időszakot?

– Ez pofonegyszerű: védeni mindig jó, a kispadon ücsörögni kevésbé. Nem szeretnék már a múlttal foglalkozni, a futballban bárkivel megtörténhet hasonló. Csakis a kemény felkészülésnek, és a beletett munkának köszönhetem, hogy újra a kapuban állhatok. Jó érzés, természetesen, főleg, hogy sikerült az új szakvezetőnk, Radoki János bizalmát elnyernem. A legboldogabb azonban akkor leszek, ha csapatként elérjük a céljainkat.

Ebben nem igazán segít a Honvédtól elszenvedett vereség. Szombaton kétszer is igencsak kiszolgáltatott helyzetbe került a saját védőinek köszönhetően.

– Nehezen éltem meg azt a mérkőzést a gólvonal előtt, az biztos. Leginkább az bántott, hogy a Vidi ellen mutatott szervezett játékunkat nem tudtuk megismételni, pedig a bajnok otthonában nem érdemtelenül szereztünk három gólt, s nyertük meg az első idegenbeli meccsünket a szezonban. A labdarúgásban benne van a hiba, nekünk most kettő is jutott, de bízom abban, hogy az Újpest ellen, hazai pályán sikerül visszatérni a helyes útra.

Tavaly az Újpest mumusa voltak: a ligában háromból háromszor legyőzték a lila-­fehéreket. Egyszer viszont a fővárosiak örülhettek, a Magyar Kupa döntője után. Most szombaton ismét farkasszemet néznek egymással.

– Igen, ezt a finálé előtt is megkaptuk, aztán láttuk, mi lett belőle. A kupadöntő az mindig más, egyébként ott sem tudtak rendes játékidőben fölénk kerekedni, tizenegyesek döntöttek a javukra. Én azt gondolom, hogy ez egy tipikus bajnoki lesz, inkább taktikai csata dúl majd a pályán. Mivel nekünk amúgy is új az edzőnk, ezért nem indulhatunk ki abból, mi történt az elmúlt kiírásban. Csak arra a játékra kell koncentrálnunk, amit a mester megkíván tőlünk – akkor ismét mumussá válhatunk.

Sokáig ön viselte a kapitányi szalagot, ez viszont most Szolnoki Roland karjára került. Mennyiben változott a szerepe a csapaton belül?

– Az, hogy a pályán ki viseli a karszalagot, nem befolyásol semmit az öltözőben betöltött pozíción. Mondtam is Rolinak, ezután együtt terelgetjük majd a nyájat, kézen fogva. Amúgy ugyanúgy kiabáltam a kispadról is, ha kellett. Nálunk mindenki tisztában van azzal, hogy hol a helye, köztük én is. A tekintélyem szerencsére megmaradt, a társak még most is hallgatnak rám.