Márton Balázs hosszú kihagyás után, immáron egészségesen küzd tovább álmaiért

Azt mondják, az erő és a művészet a két alapvetően szükséges tulajdonság egy bokszoló számára, de van még valami, ami éppolyan fontos, és ami nélkül egyetlen öklöző sem lehet tökéletes: a kitartás. A 27 esztendős Márton Balázs pedig tudna erről mit mesélni.

Az immáron a Videoton Box Clubot erősítő bunyós kálváriája 2018-ban kezdődött: az akkor még Turós Arnold-tanítvány bokaszalag-szakadással kezdte az idényt, majd súlyos autóbalesetet szenvedett, végül pedig egy titokzatos vírus döntötte le a lábáról.

– A tavalyi évem már eleve nehezen indult a sérülésem miatt, ami azonban utána jött, azt legrosszabb álmaimban sem gondoltam volna – mondja enyhén tagoltan Márton.

18 évesen kezdett el bokszolni, de így is magyar bajnoki 3. lett

Amikor látja, hogy észreveszem, valami nem stimmel, akkor gyorsan rávágja:

– Volt egy nagyon kemény balesetem, amelyben akár ott is hagyhattam volna a fogamat, de ez mind semmi ahhoz a betegséghez képest, amely a fülemet, a hallásomat, látásomat és beszédközpontomat támadta meg.

Közben folyamatosan jár a lába – lehet, hogy fejben már edzésre készülődik…

– Orvosról orvosra, kórházról kórházra jártam, mire kiderítették, hogy mi a bajom. Végül egy specialista találta meg a gócpontot az orromban. Gyulladásban volt a szervezetem folyamatosan, állandóan belázasodtam emiatt, nemcsak a gálákat, de az edzések nagy részét is ki kellet hagynom.

Közben a fejemben cikáznak a gondolatok: itt áll előttem egy élete teljében lévő fiatalember, aki a megpróbáltatások ellenére egy nem éppen veszélytelen sportágban kívánja bizonyítani, hogy nem létezik lehetetlen. Megéri!?

– Meg! – hangzik a megalkuvást nem tűrő válasz. – Tudom, sokan csak óvni, védeni akarnak, de a kétkedők számomra csak negatív üzenetet küldenek. Más úgy sem érti, érzi, amit én: kilenc éve az ökölvívással kelek-fekszem, a céljaimat, az álmaimat is ennek a sportágnak köszönhetem. Nyilván mérlegelni kell, meg kell találni az arany közép­utat, nem mehet az egészség rovására a bunyó, de egy percig sem gondoltam azt, hogy abbahagyom, sőt, még betegen is megtaláltam a módját annak, hogy lehetőségeimhez mérten gyakorolhassak.

„Visszakapaszkodni” – Balázs többször is ezt a kifejezést használja, amikor arról faggatom, hogy mentálisan vagy fizikálisan viselte-e meg jobban a hosszú kihagyás.

– Testileg és lelkileg is rendben vagyok, egy hete már, hogy az új mesteremmel, Kiliti Ferenccel megkezdtük a komolyabb munkát. Innentől kezdve nincs megállás!

Elismerésre méltó a székesfehérvári öklöző akaratereje, aki csakis előretekint.

– Szeretnék legalább négy-öt meccset sikeresen megvívni, aztán ha a promóter is úgy gondolja, akkor talán egy címmérkőzés is összejöhet.

Márton igazi lokálpatrióta, gyerekként sok mindenbe belekóstolt: röplabdázott Fésűs Irén és Nagy Róbert felügyelete alatt, majd kipróbálta magát a megyeszékhely egyik sikersportágában, az öttusában, később pedig focizott a Vidiben. Viszonylag későn, 18 évesen kezdett el bokszolni Őri Lajos és Molnár Attila, majd Turós Arnold keze között, de az amatőr felnőtteknél így is magyar bajnoki harmadik lett.

– Kilenc évet húztam le a Varkocs György Boksz Klubban, mostanra érett meg a váltás. Nehéz szívvel hoztam meg a döntést, de egy sportolónak mindig a saját érdekeit kell szem előtt tartania.

Többre már nincs idő, megkezdődik a tréning. Balázs meg nem fogja vissza magát…