Boldogan a ringben

Alighogy véget ért az ökölvívók országos bajnoksága, a fehérvári Lénárt Péter máris tankönyvet vett a kezébe, hiszen hamarosan vizsgák sora várja az Óbudai Egyetemen. A mérnökinformatikus-asszisztensnek készülő 21 éves öklöző döntőben felrepedt szemöldöke már gyógyul. Az OB utolsó meccsén Berki Károly feje 4-5 centis sebet ejtett a Varkocs György Box Club versenyzőjén, ami után az orvos beszüntette a meccset, s megosztott pontozással a kőbányai bunyóst hirdették ki győztesnek.

Lénárt Péternek az ezüstérem jutott.

– Meglepődtem a saját teljesítményemen, s nagyon boldog voltam, hogy a magyar bajnokságon bokszolhattam. Elsősorban arra fektettük a fő hangsúlyt az edzőmmel, Turós Arnolddal, hogy minél erősebb és erősebb legyek, mert elég gyenge vagyok még a súlycsoportomhoz képest. Az eredmény tekintetében nem volt igazán célunk, szerettünk volna meccsről meccsre építkezni, hogy rutint szerezzek a felnőttek között – tekintett vissza az országos bajnokságra Lénárt. – Az első meccsen olyan ellenféllel szemben bokszoltam, aki kezdőként érkezett az OB-re, de korántsem volt az, hiszen korábban K1-ben versenyzett. Azt kell mondanom, ez volt a legnehezebb mérkőzésem, de a K1-es múlt éppen hogy hátráltatta őt. Agresszív voltam ellene, mentem előre, hajtottam, de mintha zavarta volna, hogy csak üthet, a rúgásait nem használhatja. Sokszor kiköpte a fogvédőjét, próbálta tördelni a meccset, de nagyon kemény ellenfél volt.

Az OB második napján új taktikával lépett a kötelek közé a fehérvári bokszoló. Erős ellenfelével szemben nem az volt a célja, hogy megverje, hanem hogy „kibokszolja”.

– Az edzőm azt kérte, ne is üssek nagyot, menjek közel, pötyögjek, játsszak vele, de ne nagyon találjon el. Ez össze is jött, mert talán ha három ütést kaptam tőle – mosolygott a +91 kilogrammos súlycsoportban vitézkedő ökölvívó.

– A harmadik nap volt számomra a csúcs. Az elődöntőben olyan sráccal kerültem össze Szőke-Tasi Zoltán személyében, aki ellen nagy megtiszteltetés volt bokszolni. Ifiben korábban válogatott volt, edzőmeccset is vívtam vele, s emlékszem, élmény volt vele bokszolni. Alig vártam, hogy ringbe lépjek – egyébként a kötelek között végig nagyon jól éreztem magam. Nem bokszoltam szépen, küzdenem kellett a győzelemért – emlékezett Lénárt Péter.

A döntőben a 130 kilós Berki Károllyal került össze.

– Azt hittem, hogy a döntő előtt rettegni fogok, de halálos nyugalomban vártam az OB utolsó meccsét. Vártam már, hogy kesztyűt húzzak, örültem, hogy bokszolhatok az ellenfelemmel. Fontos volt, hogy ne kapjak találatot a korábbi kétszeres bajnoktól, mert erős ütései vannak. Azonban nála ez nem lett volna elég, ezért arra készültem, hogy próbálok kombinációkat is ütni, ne csak egyenesekkel tartsam távol magamtól. Végül az lett belőle, hogy sokat fogtunk, kapaszkodtunk, az ellenfelem hamar elfáradt. De sajnos a második menetben lefejelt, és felszakadt a szemöldököm. De nem érdekelt, hogy kikaptam. Nem érdekelt volna az sem, ha nyerek. Boldog voltam, hogy a magyar bajnokságon bokszolhattam. Lénárt Péter egy ezüsttel a tarsolyában áll az újabb kihívások elé. Bár távlati célokat nem fogalmaz meg, most arra koncentrál, ténylegesen beleerősödjön a szupernehézsúly mezőnyébe, s ott még ennél is jobban megállja a helyét.