Ötven évvel ezelőtt jutott fel az NB I-be a VT Vasas

Az ezüstérem történelmi siker volt, először jutott az NB I-be fehérvári futball csapat.

A gólvágó, Balogh Károly kedden délelőtt még együtt hajtott fejet a többiekkel az egykori csapattársak sírjánál, azonban a közös ebéden sem ő, sem pedig Karsai László nem volt jelen. Pedig az ünneplés nekik is kijárt, éppúgy, mint a VT Vasas minden futballistájának, akik a székesfehérvári labdarúgás történetében először harcolták ki az első osztályú tagságot. 1967-ben, ötven esztendővel ezelőtt jutott az NB I-be a Videoton elődje. A kerek évforduló alkalmából elevenítették fel a hőstett pillanatait a korábbi játékosok. A csapat tagjait Bobory Zoltán verssel, Cserta Gábor énekkel és gitárszóval, Vargha Tamás országgyűlési képviselő, honvédelmi miniszterhelyettes emléklappal köszöntötte. A Videoton FC sportigazgatója, Kovács Zoltán, valamint a szurkolók is üdvözölték a megjelent labdarúgókat, Tímár Mihályt, Dudás Józsefet, Kerecsényi Lajost, Horváth II Lajost, Burka Imrét és Kű Lajost. A VT Vasas futballistái egyetértettek abban, hogy sikerüket a csapategységgel érték el.

Tímár Mihály, Varga József, Kerecsényi Lajos, Bognár Ferenc, Posch Ferenc, Horváth II. Lajos, Burka Imre, Bekő Sándor, Bobory Béla, Balogh Károly, Karsai László, Ispaics Tibor, Monoki Béla, Szabó László, Kékesi Csaba, Nehéz Mihály, Temesvári Tibor, Sárközi László, Bodnár László, Csukovics László, Kerék József, Kű Lajos. Ez volt az a csapat, mely történelmi tettet vitt véghez 1967-ben. A fehérvári labdarúgás számára első ízben ez az együttes harcolta ki az élvonalbeli tagságot, ötven évvel ezelőtt.

A hőstettre december ötödikén temetői látogatással, szentmisével s egy közös ebéddel emlékeztek a sikerkovács csapat tagjai.

- Nem véletlenül választottuk a megemlékezés helyszínéül a volt Velence Szállót, mert itt jelentette ki Honti György, az MLSZ akkori főtitkára, hogy csodálja az itteni ipari fejlődést, de a feljutás óta tekint városként Székesfehérvárra – mesélte Kű Lajos, aki főszervezője is volt a jubileumi összejövetelnek. Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszterhelyettes emléklappal köszöntötte a VT Vasas játékosait.

- Az UEFA-menetelés is fontos esemény volt a fehérvári labdarúgás életében, de nem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indultunk, s mit köszönhetünk azoknak, akik 50 évvel ezelőtt a VT Vasas csapatával feljutottak az élvonalba.

A később a Ferencvárost, majd a belga Bruges-t is erősítő Kű Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy a feljutás évében világhírű volt a magyar futball.

- Abban az évben lett aranylabdás Albert Flórián, 1967-ben egy négyessel hazaküldtük a franciákat, hármat rúgtunk Ausztriának. Magyarország a csúcson volt pár évvel korábban, olimpiai bajnokok voltunk, Európa-bajnokságon bronzérmesek lettünk. 1964-ben a Ferencváros UEFA-Kupát nyert. Ilyen miliőben jutottunk az NB I-be. A sorsdöntő mérkőzésen a Berényi úti katlanban 5-1-re vertük a Ganz-MÁVAG csapatát. Frenetikus volt, eufóriában úszott mindenki. Nem akárkik játszottak akkor az élvonalban. Az Újpesti Dózsa csatársorát Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai, Zámbó alkották. A Ferencvárosban Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi voltak a támadók. Kitűnő kapusaink voltak a VT Vasasban, a védelem tengelyében ott volt a csodálatos képességekkel bíró Bognár Ferenc, Posch Ferenc volt mellette. A középpályán Karsai Lacival eljátszogattunk, elöl pedig Balogh Karcsi megszakadt a góllövésben. Volt fazon, volt játék és rengeteg gól. Egy fundamentumot alkottunk, megalapoztuk a további sikerek reményét.

Tímár Mihály, a csapat első számú kapusa is büszkén emlékezett vissza.

- Még 50 év távlatából visszaemlékezve is megható, hogy az utolsó meccsünkön 8000 néző előtt játszhattunk a Sóstói Stadionban. Nyertünk 3-0-ra a Kecskemét ellen. Büszkeséggel tölt el, hogy részese lehettem a feljutásnak, valamint az, hogy mind a 30 mérkőzésen részt vettem aztán az élvonalban. Egység jellemezte a csapatot, mindenki mindenkiért küzdött, akár játszott, akár nem. Fehérvári kötődésű játékosokból állt a csapat, s a közönség is mellettünk volt. Ha kikaptunk, szinte szégyelltünk végigmenni az utcán. Nem lehet elég köszönetet mondani azoknak, akik szurkoltak nekünk.