Két évtizede a korong közelében – Gál Péter nyár óta az AV19 elnöke

- Könnyebb vagy nehezebb hat hónapra számított?

- Körülbelül ezzel kalkuláltam. Közel húsz éve veszek részt a szakosztály munkájában, de ennél sokkal régebb óta vagyok a hoki szerelmese és a mérkőzések szorgalmas látogatója. Már a nyitott pályás meccseken is szurkoltam a Volánnak, közel két évtizede pedig aktívan részt veszek a szakosztály munkájában. Az Alba Volán SC ügyvezetőjétől, a legendás, fehérvári sportvezetőtől, Sárvári Lászlótól kaptam 18 éve a felkérést, hogy vállaljak szerepet az egyesületnél. Akkoriban egy multinacionális cégnél dolgoztam középvezetőként, egy áruház igazgatójaként, igent mondtam a hívó szóra. Vezetőségi tag lettem, szakosztálytitkár volt az első titulusom, az évek múltával az elnökség tagjaként dolgoztam, majd az elmúlt években a szűk menedzsmentben vettem részt a napi ügyek intézésében és a döntéshozatalban. Amikor a felkérést elfogadtam az elnöki posztra, tudtam, mire vállalkozom. Azonban egy átalakulóban levő szervezetnél mindig akadnak új kihívások, amikre nem lehet felkészülni. Hosszú évek rutinjával sem.

- Mi volt a legnagyobb meglepetés?

- Meglepetés nem ért. Inkább kihívásokról beszélnék. Egy gazdaságilag és sportszakmailag megerősödött, hazai viszonylatban jelentősnek számító sportszervezet vezetése nyilvánvalóan nem mehet rutinból, napi szintű odafigyelést igényel, valamint összehangolt munkát a kollégákkal. Szerencsére olyan emberekre támaszkodhatok, akik a maguk területén a tudásukkal, rátermettségükkel nagy segítséget jelentenek a közös munka során. A korábbi válogatott hokis, Szélig Viktor, Fekti István az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia igazgatója a szakmai kérdésekre figyel, Debreceni Gábor gazdasági vezetőként dolgozik, a klub korábbi legendája, Palkovics Krisztián szaktanácsadóként segít. Negyvenéves tapasztalatával ott áll mögöttünk szaktanácsadóként a fehérvári hokit felépítő Ocskay Gábor. Mindenki tudja, nélküle nem tartana itt a fehérvári és a világelitbe kétszer feljutó magyar jégkorong sem. Ami újdonság, hogy a magyar sport, ezen belül a jégkorong támogatói struktúrája átalakult, illetve most is változásban van.

- Mire gondol?

- Például arra, hogy előzőleg stabilnak számító szponzorok tűntek el a klub látóköréből, ami nem könnyíti a pénzügyi feladatok teljesítését. Egyértelmű a feladat, új támogatókat szükséges bevonnunk, hogy a fehérvári modell továbbra is működképes maradhasson. Működtetünk egy komoly nemzetközi bajnokságban szereplő, profi csapatot, emellett pedig vállaljuk, hogy versenyeztetünk egy farmcsapatot, az Erste Bank Ligában szereplő Titánokat, ez szintén jelentős pénzbe kerül. A TAO-rendszer óriási ajándék a magyar sportban, megjelenésével nehezebbé vált olyan cégek bevonása, akik nem a társasági adón keresztül, hanem valódi szponzorként támogatnának. A magyar gazdasági élet több, meghatározó vállalkozása jelent meg támogatóink között, jelentős, illetve kevésbé jelentős összegekkel. Ami nagyon fontos, a város továbbra is kiemelt támogatója a fehérvári hokinak, az önkormányzat megkerülhetetlen a klub életében. Óriási köszönet jár azoknak – az élen a város polgármesterével, Cser-Palkovics Andrással -, akik ezt a hátteret biztosítják nekünk.

- A csapat elé minden szezon kezdetén a rájátszásba jutást tűzik ki, az utóbbi két évben erre nem került sor, a gárda az EBEL utolsó helyén zárt. Idén nincsenek könnyű helyzetben. Mit vár a folytatástól?

- Azt, hogy elindulunk felfelé. A szakmai elemzés, illetve az értékelés nem az én reszortom, mindig ügyelek arra, hogy véletlenül se a klub elnöke határozza meg, illetve magyarázza a csapat teljesítményét. Ettől függetlenül véleményem nekem is van, amit a közvetlen kollégáimmal meg is osztok. Ha az egyesület sikeressége érdekében személyi döntéseket kell hozni, azt a klub vezetőjeként eddig is felvállaltam és ezután is meg fogom tenni.

- A közelmúltban edzőt váltottak. Az is szakmai döntés volt. Tehát nem is szólt bele?

- De igen, mivel egy edzőcsere nemcsak szakmai, hanem személyi kérdés is. Ha a klubnál zajló negatív folyamatok megállításáról van szó, a sikeres szereplés érdekében változások szükségesek, az mindig közös döntés. Így történt ez ezúttal is. Egyértelmű volt, hogy változásra van szükség. Remélem, olyan megoldást sikerült találtunk Hannu Jarvenpaa érkezésével, ami pozitív energiákat szabadít fel az öltözőben, elindít bennünket egy eredményesebb úton. Ugyanis a klubnál folyó munkát a jégen elért eredmények határozzák meg a szurkolók szemében. Hiába érkezik meg minden dolgozó, játékos, egyéb alkalmazott fizetése hónapról hónapra időben, hiába utaljuk időben és tisztességesen a járulékokat, ez a drukkereket nem érdekli, ha a csapat hétről hétre vereséget szenved. Ez így is van rendjén. De a gondolatmenetet megfordítva, pontosan tudom, nem várható el siker, jó szereplés és stabilitás az öltözőben és a jégen, ha gazdasági téren rendetlenség uralkodik. Az a feladatom, hogy olyan hátteret biztosítsak, ami megalapozza, hogy mindenki a saját feladatára koncentrálhasson.

- A szezon végén mivel lenne elégedett?

- Azzal, ha az utolsó fillérig ki tudtam fizetni mindenkinek a négy közé jutásért járó prémiumát.

- Mindezt elképzelhetőnek tartja? Mármint az elődöntőt.

- Az előző mondatban volt túlzás, de vállalom, hogy örök optimista vagyok. Reálisan nézve, a rájátszásba kerülést óriási sikernek könyvelném el. A sportban bármi megtörténhet, szükségünk van arra, hogy nagyokat álmodjunk.

- Az új sportcsarnok megvalósul, vagy csak álom marad?

- Az új, multifunkcionális létesítmény állami beruházásként, önkormányzati segítséggel valósul meg. A város közgyűlése a közelmúltban megtette az első lépéseket, elindította a beruházás közbeszerzési eljárását. Nyilván egy ilyen aréna megvalósításához nagyon sok dolognak össze kell jönnie, de biztos vagyok abban, hogy városunk pár év múlva gazdagodik egy újabb sportlétesítménnyel, amiben a hoki új otthonra talál. A mi dolgunk annyi, hogy az arénába egy nemzetközi szinten is versenyképes csapattal költözzünk. A feladat nem könnyű.