Lepsényi költők szívbemarkoló versei

A rendezvény a művelődési házban került megrendezésre, ahol elsőként Sütő Krisztina intézményvezető köszöntötte a meghívott vendégeket, majd Borsos György könyvtáros emlékezett meg József Attiláról, az életrajzot a költő versei színesítették. A rendezvény második felében a meghívott helyi és környékbeli versírók, amatőr költők kaptak lehetőséget.

Elsőként Némethné Szentgyörgyi Hajnalka mutatkozott be. Mint mondta, kell egy érzés, kell egy vezérszó vagy gondolat, amit követően nekiáll verseket írni. Előszeretettel ír a szeretetről, az elmúlásról, az összetartozásról. Majd Szarka Gyula bácsi következett aki sokak számára ismerős a településen, hiszen a nyugdíjasklub aktív tagja. Ő, ahogyan fogalmazott, sokszor „megrendelésre” írja verseit. Nem szeret határidőre dolgozni, de megoldja. Rendszeresen szerepel költeményeivel a klub rendezvényein, a megyei nyugdíjas Ki Mit Tud-okon, vagy települési rendezvényeken. Három hosszú prózába hajló költeményét olvasta fel, melyek közül a „Vincellér” című egy egész életet mutatott be. Szabó Attila Mezőszentgyörgyről érkezett. Ő is visszatérő kedves vendég volt, most arról kérdezték, hogy születnek a versei, mennyit dolgozik rajtuk. Hiszen több mint 100 verset írt már eddig. Költészetére rányomja bélyegét József Attila komolysága. Versei nagyon mély érzelmeket korbácsolnak fel, mely sokszor egy-egy szeretett személy, családtag elvesztését vagy egy-egy öröm pillanatát örökítette meg. Verseit lánya, Teichelné Edina olvasta fel. Majd érkezett Tóth Csongor aki a fiatalság képviselőjeként mutatkozott be. Alig egy éve kezdett verseket írni, melyek szerelmi csalódásait, vagy szerelméhez fűződő boldog pillanatait ábrázolja. Hazuga Károly Érdről érkezett családjával. Édesapja, Hazuga Károly mezőszentgyörgyi-lepsényi lakos volt. Katonatisztként már az ötvenes évek végétől el kezdett a versírással foglalkozni. Verseire a szülőföld, a szülőfalu szeretete, édesanyja, testvére elvesztésének a fájdalma nyomja rá a bélyegét. A verseket fia mutatta be, aki szintén katonatisztként, altábornagyként szerelt le. Bizony a könnyek nagyon sokszor végigcsordultak Hazuga Károly arcán, imádott édesapja verseinek hallatán. A rendezvény végén egy igazi meglepetés várta a jelenlévőket! Előkerült ugyanis Munkácsi Wrábel Mihály egykori lepsényi oskolamester, rektor kéziratos verse, mely 1710-ben íródott, az akkor éppen dúló pestis járvány idejében. Eddig az Ő verse a legrégebbi fellelt lepsényi költemény!