Életben tartják a verseket, az irodalmat a legifjabbak

Mondhatjuk, nem „fárad el” a versmondó verseny izgalmasnak lenni, az idén is huszonhárom vármegyei település huszonhét iskolájából érkezett 134 tanuló első osztályos kortól nyolcadikig. Fontosnak tartják a rendezők, hogy sni-s, azaz tanulási hátrányból induló gyerekeket is meghívjanak a nemes vetélkedésre. Huszonegy esztendeje őket is meghallgatják, s értékelik teljesítményüket. A zsűri tagjai ugyancsak sokan voltak, hiszen minden korosztály külön vonult három zsűritaggal és a tanítójukkal, tanárukkal, szülőkkel a napfényes váli általános iskola termeibe!

 A versmondó verseny rangot, hírnevet kapott a harminckét év alatt, s négyszer nyolc osztály futott ki ennyi idő alatt! Szabó Éva igazgatónő kiemelten köszöntötte a jelenleg is a váli iskolában tanító Tóth Zoltánné tanítónőt, aki a kezdeményezője volt annak idején a Vajda szavalóversenynek. Talán nem bánja Györgyi néni, ahogyan az egész falu szólítja őt, hiszen nemzedékeket tanított a betűvetésre és a versek szeretetére, ha eláruljuk, hetven esztendősen is dinamikus, határozott egyéniség, s szülőfalujában tanít ismét. A fiatal nyugdíjas Kovácsné Darabos Erzsébet tanítónő is a váli iskolába tért vissza néhány év után, hogy ismét szeretett intézményében taníthasson. Ő vezetőként és tanítóként is méltó követője és társa volt Györgyikének a versmondás népszerűsítése, s magának a patinás versenynek életben tartásában kollégáival egyetemben. A Vajda János Iskolában régiek és újak szívügyüknek tekintik ezt a versünnepet.

A reggeli kezdés előtt Szabó Éva iskolaigazgató köszöntötte a vendég-versmondókat, kinn, az udvaron hamisítatlan tavaszi napsütésben. Tessely Zoltán országgyűlési képviselő is üdvözölte a résztvevő gyerekeket, s a leendő győzteseknek hozott ajándékba egy-egy Pannónia szíve című kiadványt a környékbeli települések szép képeivel, rövid történetével. Hozzátette a mindig elhangzó mondatot, igaz mondatot, hogy itt mindenki győztes már a verseny előtt, iskolájuk versküldötteként. Egymástól, kortársaiktól a magyar irodalomból válogatott költeményeket hallhatnak, mondhatnak. A zsűri névsora évről-évre bizonyítja, hogy a felkért személyek fontosnak és megtisztelőnek tartják a részvételt, s ez sem szólam. Visszatérő vendég a Kossuth-és Jászai-díjas Kubik Anna színművész, aki személyes emlékét osztotta meg a gyerekekkel köszöntésképpen. Őszintén elmondta, hogy szeplős, vöröshajú kislányként egy kisfiútól levélben kapott vers hatására nyert önbizalmat, s évekre adott neki erőt tanuláshoz, szerepléshez. A költészet hatása nem lebecsülendő ilyen értelemben sem, mondta a színésznő. 

Visszatérő vendég Válban Papp Márió költő, Kozáry Ferenc, a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze, Pintér Szilvia, a Nemzeti Színház fiatal drámapedagógusa, s többen egykori versenyzők, pedagógusok, pedagógiai szakértők, hajdani váli iskolások - hosszú lenne felsorolni. Ádám Rebeka az iskola volt diákjaként maga is szerepelt a versenyeken, most újságíróként hallgatta „utódjait”. Újabb ismerősként zsűrizett a többi között Hécz Attila költő, író, Lengyel Orsolya meseíró. Bechtold Tamás polgármester és a szülők, a szülői munkaközösség vendégül látta az ideutazó kis versmondókat az önkormányzat és az iskola nevében, adományok révén kisebb ajándékokkal, könyvekkel tért haza minden gyermek. A versenyt inkább előadásnak is nevezhetnénk a versünnepen – így élték át a gyerekek, a szülők, tanárok, vendégek, s a zsűritagok is. 

Kevesebb klasszikus vers szerepelt ezúttal a repertoáron, sokan választották a kortárs költőket, akik közül a jövőben kihullanak az irodalmi emlékezet rostáján. Nehéz eldönteni, hogy valaki vicces és modern, vagy csak vicceskedő és sekélyes. A többség színvonalas, minőségi verset adott elő, s kiderült, hogy a klasszikusokkal soha nem lehet tévedni, ha a legfiatalabb versmondók életkorához és személyiségéhez illik a mű. Az elmúlt Petőfi-évben kiviláglott, hogy zseniális és zabolátlan költőnk sorai soha nem évülnek el.