A költőről elnevezett társaság a 94. születésnapra emlékezett

„Ha mégy a lépcsőn lefelé, / ne nézz vissza a fordulónál, / ne áruld el, hogy visszajössz / s ha szólnék – visszaszólnál. / Piros homály csapkod utánad, / mint ördögpille piros szárnya, / bújj el mögé, hogy így lehess / szemeim részeg látomása.” – az idézet Csoóri Sándor Ördögpille című versének első két versszaka, s hogy ide idéztem, annak oka az, hogy ez is elhangzott a Csoóri Sándor-emlékesten, amelyet a költőről elnevezett társaság, valamint a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház szervezett.

Az est szinte folytatása volt a délelőtti Csoóri Sándor – Csanádi Imre versmondó és verséneklő versenynek, amelynek egyik nyertese, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanulója, Prisznyák Lilla is szerepelt, méghozzá Csoóri Tulipánok című versét adta elő.

A műsort a Csoóri Sándor Társaság elnöke, Bakonyi István irodalomtörténész vezette be, majd egy archív interjúból láthattunk, hallhattunk bejátszást – ebben szintén Bakonyi István volt a költő beszélgetőtársa. A magyarság megőrzésének fontosságát hangsúlyozó Csoóri életművéről, költészetének jelentőségéről ugyancsak az irodalomtörténész beszélt röviden az emlékestet megnyitó Cser-Palkovics András polgármester köszöntője után.

Csoóri Sándor írásműveiben visszanyúlt a magyar szellemiség gyökereihez is, és ehhez kötődik a népköltészettel kapcsolatos újszerű felfogása. A népköltészet egyes darabjai magukon viselnek bizonyos szürrealista és szimbolista vonásokat is, tehát nem csupán a realizmusból táplálkoznak. A folklór eme tulajdonsága pedig megihlette Csoórit, akinek költészete mellett esszéiről is szó esett.

Csoóri Sándorhoz szorosan kapcsolódik Csanádi Imre Kossuth-díjas, háromszoros József-Attila-díjas költő alakja, munkássága is. Hiszen egyazon faluban, a közeli Zámolyon születtek, hasonló élmények érték őket, és ez lírai világukban is megjelenik. Így aztán Csanádi ugyancsak megidéződött az esten, akárcsak a szintén a népi költők táborát gyarapító Nagy László, akinek legendás Ki viszi át a Szerelmet című verse kétszer is elhangzott a műsorban.

Először a virtuóz hegedűjátékáról és a lélek mélyéig hatoló énekhangjáról ismert Szirtes Edina Mókus előadásában, majd Lutter Imre előadóművész, a Magyar Versmondók Egyesülete elnökének tolmácsolásában. Mindkettő megbabonázó erejű volt a maga módján, köszönhetően a Csoóri és Nagy által írt verssoroknak is.

Az estet a szintén zámolyi kötődésű, Tárnok Ákos vezette Kákics együttes szereplése zárta. Tőlük egyebek mellett vidám bordalok, moldvai és vértesaljai dallamok hangzottak el, tanúskodva a régi falusi emberek jó ízű humoráról. Tárnok Ákos szellemes körítésében a dalok eredetét is meghallgathattuk.

A szép számú közönség az érzelmek széles skáláját élhette át a fellépőknek köszönhetően, s tapasztalhatta, mennyire élőek, kifejezőek ma is Csoóri Sándor versei.