Verspadot avattak Bicskén a Petőfi-parkban (galéria)

Általános és középiskolás diákok ültek a széksorokban, s ők voltak a főszereplői is a Petőfi-ünnepségnek, a kötelező körök nélkül. Olykor mentegetőzésképpen hangzik el, hogy nem szokványos egy-egy megemlékezés, amely emelkedett és felemelő pillanatokkal teli – de nem zárja ki egymást a kettő. A két évig tartó Petőfi-bicentenáriumi a várakozásokon felül bizonyítja határon belül és kívül, hogy az 1823-ban született Petőfi Sándor a mai fiatalokat éppúgy képes megszólítani, mint hajdan kortársait. Mondanak ilyesmit is, hogy a 19. század influenszere s celebje volt a klasszikus műveltségű, elképesztően okos irodalmi sztár. A költő nevét viselő bicskei művelődési központ számos programot, eseményt, kiállítást szervezett eddig is az évforduló kapcsán, mondta el Takács József igazgató bevezetőjében. A házhoz tartozó kicsiny udvaron egy verspadot állítottak állítottak fel ezúttal, amire bárki leülhet egyedül vagy kettesben akár, rajta olvasható Petőfi Minek nevezzelek? című örökbecsű szerelmes verse.

Bálint Istvánné polgármester köszöntő beszédében a nem avuló értékekről szólt, s feltette a kérdést Szente Vajkra hivatkozván: vajon a mai fiatalok képesek lennének-e életüket adni a magyar nyelvért, a hazáért. Nyilvánvaló a válasz, folytatta a gondolatsort a polgármester, a mi hazánkban ma más világot élünk, s a csatákat nem a harctereken vívjuk. Ám a magyar kultúra és a nyelv őrzése, a sohasem avuló értékek melletti kiállás a ma nemzedékétől is tudatosságot, elkötelezettséget kíván. Az ünnepségen megjelent Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, s „vallomást” tett: otthon felejtette a tabletjét. Nagyon személyes és katartikus beszédében őszintén szólt a székelyföldi gyermekkoráról, a romániai diktatúrában átélt kisebbségi sorsról, neki a szabadság nem volt oly természetes, mint manapság a mai fiataloknak. Kapcsolódott mondandójában, szülőhelyéről szólván Petőfi Sándorhoz, hiszen a mindössze huszonhét esztendőt élt géniuszunk annak idején bejárta a még nem szétszakított Kárpát-hazát. Szűk hét év alatt mintegy ezer csodálatos verset megírt, több nyelven beszélt, teljes életművet hagyott maga után a segesvári csata után nyoma veszett forradalmár. Illyés Gyulával szólván: az emberi élet határán túl is várták vissza.

Petőfi a magyar emberek életérzését tükrözi ma is, ez a bicentenáriumi ünnepi sorozatban kiderült, hangsúlyozta Demeter Szilárd. A költő életműve kapcsán kiírt Petőfi-felhő pályázatra 700 pályamű érkezett, magas színvonalú könnyűzenei alkotások hallhatóak kiváló fiatal előadóktól. Ferenczi György és a Racka Jam Petőfi-lemezének dalait még a falunapokon is hallgatják, kirobbanó érzelmekkel, tánccal. „Petőfi a kortársunk”, szögezte le a főigazgató az országszerte és a határon túli eseményeken egyöntetűen megállapított tényt. A művelődésiház-beli ünnepségen magával ragadó műsort adtak a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola tanulói, a Mayer Néptáncműhely táncosai és a bicskei Vajda János Technikum diákjai. Semmi protokoll, sok érzelem, s annyi finom pátosz jellemezte a gyerekek és a fiatalok versmondását, zenélését, énekét, ami a fiatal közönséget is bevonzotta. A tatai Peron Tehetségközpont két előadója, az énekes lány és a gitáros fiú vendégként járultak hozzá a bicskeiek produkcióihoz.

A művelődési ház udvarán felavatták a házak által közrefogott kis Petőfi-parkot, benne a kiskőrösi Kovács Zoltán és felesége, Kaposi Nóra által elkészített Petőfi-verspadot. Minek nevezzelek? - e vers gyönyörű sorai olvashatók a pad teljes felületén, mint modern „információhordozón” . Bicskén is újabb bizonyítékként, hogy Petőfi Sándor, a költészet, a veretes magyar nyelv által közvetített üzenet újra és újra aktuális, ha a tálalás változik is. A művelődési ház falán megkoszorúzták Petőfi Sándor, az örökfiatal, zabolátlan költőzseni domborművét. Petőfi a mi hősünk ma is.