Underground és megtérés: Ámen-dalok Székesfehérváron

Pajor Tamás a budapesti 12. kerületben neológ zsidó családban nevelkedett, ott járt általános iskolába és gimnáziumba, de mindkét oktatási intézetből kirúgták az utolsó évben. Életében zűrös időszakok követték egymást, ráadásul az együttese által képviselt rendszerellenes lázadás miatt rendőrségi megfigyelés alá helyezték. De megtért és megalapította az Ámen együttest, az első magyar keresztény rockzenekart. Az 1988-ban bemutatott Rocktérítő című film főszereplőjeként is emlékezhetnek rá a mai középkorúak.

– Szívesen jössz Fehérvárra?

– Hogyne, hiszen sokszor bejártam az országot és természetesen Székesfehérvárhoz is sok élményem fűződik, mint egy olyan városhoz, amely Budapest közelében jelentős történelmi múlttal rendelkezik. Nagyon sokszor felléptem ott: ezek fogalmába a prédikációt, az utcai performansszal egybekötött igehirdetést és az evangelizációt is beleértem, ilyenek számos alkalommal adódtak. Következő székesfehérvári szereplésem január 23-án, kedden 19 órakor a Petőfi Kultúrtanszéken kezdődik, a zenei program az előzményeket mind összefoglalja és fókuszba állítja, ahogyan azt a koncert címe is mutatja: „Best of turné”. A műsor az Ámen-repertoárt és az azon kívül eső legjelentősebb dalaimat vonultatja fel.

– Elsősorban keresztényekhez szólnak ezek a zenei üzenetek?  

– Kétségtelen, hogy a koncerteken igét is hirdetek. De akik ismernek, tudják, az én esetemben az evangéliumi üzenet nem a szó tradicionális értelmében vett vallásosságról szól, hanem arról, ahogyan eddig is igyekeztem képviselni ezt: szellemesen, szógazdagon, mai összefüggésekbe helyezve, az aktualitásokat mátrixba téve, realisztikusan – és nagyon nem felekezeti módon. Az esemény ugyanis dedikáltan nem felekezeti összejövetel, hanem minden jóakaratú embernek szóló koncert és élmény lesz, üzenet minden kereszténynek, de nem csak nekik. Hiszen az evangélium mindenkit érint, hiszen csodálatos hír, hogy az emberi életnek van célja és értelme. 

– Mi ez a cél és értelem a te olvasatodban?

– Az, hogy boldogok legyünk. A boldogság kulcsa pedig az, ha Isten megbocsátja a bűneinket. Isten a bűneinket ráhelyezte Jézusra, aki ártatlanul halt meg értünk, majd harmadnapra feltámadott. Az a legcsodálatosabb, ha valakinek az életében ez nem egy fogalom vagy egy teológiai állítás, hanem hús-vér valóság. Nekem részem volt abban a kegyelemben, hogy a vérzivataros, drog és züllés áztatta éveim után átadhattam magam Jézusnak, és azóta minden tehetségemmel próbálom ezt az üzenetet közvetíteni.

– Drogos, lázadó ifjúkor, majd megtérés után Jézus mindenek felett való követése. Szenczy Sándor, a 28 éve Fejér vármegyében bejegyzett Baptista Szeretetszolgálat alapítójának élete is ezt az utat követte, ráadásul szinte egykorúak voltatok… Ismerted?

– Persze, közreműködőként egyszer még közös istentiszteleten is részt vehettem vele Székesfehérváron. Nagyra tartottam Sanyi egész szolgálatát, messzeható személyiség volt, aki nagyon beleérzett abba, miként kell a keresztény üzenet lényegét emberszabású, kortárs módon, kultúráltan kommunikálni és ezt nagyszerűen valósította meg. Szolgálata messze túlmutatott a felekezeti határokon nem csak Magyarországon, nemzetközi szinten is.

– Jócskán átélted a kádári szocializmus éveit, hiszen 1963-as születésű vagy. Te a zenédben lázadtál, nyilván ebből eredt a korai évek keménysége, dacossága. Sok kiváló művész, zenész belehalt az ilyen viselkedésbe… Te miért nem?

– Akkoriban valóban minden úgy alakult, hogy rám is ez a szomorú sors vár. Mindent megtettem azért, hogy megégessem magam. Aztán valahogy az Istennek más terve volt, mert már fiatalon elkezdtem olvasni a Bibliát és a filozófiai műveket. A Szentírás, és főként az Újszövetség fogott meg igazán, emelkedetten. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert zsidó vagyok és úgy is neveltek, 18 évesen, amikor először elolvastam az Újszövetséget, szíven ütött, hogy Jézus a Messiás. Tudtam, oda kell állnom elé, számot kell adnom az életemről. Az a 18 éves koromban kapott ismeret, tény, mécses meggyulladt, majd 24 évesen nagyobb lángra kapott. Akkor találkoztam a Hit Gyülekezetével, amely abban az időben rendőrök által megfigyelt tevékenységgel bíró közösségnek számított. Másért figyelték őket, mint engem, de az underground státusz közös volt. Miután közéjük beléptem, erősen megérintett Isten ereje, a karizmatikus szent szellem, az üdvösség, a bizonyosság, és ez máig vezérfonala az életemnek.

– Van holokauszt túlélő a felmenőid között?

– Nézd, olyan zsidót nem nagyon tudsz mutatni, akinek ne lett volna áldozat a felmenői között. De tényleg, a szó szoros értelmében anyám és apám is holokauszt túlélő, hiszen anyám 1942-ben, apám 1936-ban született, és sok rokonom nem élte túl a holokausztot. Mivel Hitler célja a végső megoldás volt, ebben minden európai zsidó érintett.

– Ez az örökség nálad megjelenik a színpadon?

– Igen, ezeken az esteken el szoktam játszani a Rosenberg Dani című dalom, amely egy holokauszt memorandum. Legfontosabb tevékenységeimben a keresztény identitás megjelenítése mellett hangsúlyt fektetek zsidó identitásom hangsúlyozására is. Épp minap vettem részt Ruff Tibi barátommal, Szász Péter katolikus apologétával, Márkus Tamás és Sitku Tibor teológusokkal egy kiemelkedő jelentőségű vitaesten, amely a keresztény cionizmus körében fogant. A keresztény teológia, a különböző szövetségi rendszerek is tárgyát képezték ennek a végül három és félórás vitának, amely olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy a kétszáz fős Hunyadi téri zsinagógába nem fért be minden érdeklődő. A zsidó identitást azért tartom napirenden, mert szerintem a zsidókat és a keresztényeket csak a történelem állította szembe egymással, hiszen maga Jézus és az összes tanítványa zsidó volt: ezt nehéz volna tagadni. Az első évtizedben nem az a kérdés merült fel, hogy egy zsidó lehet-e keresztény, hanem az, hogy egy nem zsidó lehet-e keresztény?

– Aggaszt a Nyugat-Európában látható és erősödő, migrációs hátterű antiszemitizmus?

– Az antiszemitizmusnak jelen vannak a hullámai, amelyek máig nem haltak ki, hiszen ma is történnek olyan politikai gyűlések, ahol ismét teli pofával megy a zsidózás. Nem vagyok az aktuálpolitizálás híve, de minap a közösségi oldalamra kitettem egy ironikus posztot ezzel kapcsolatban, neonácinak neveztem a Mi Hazánk Mozgalmat. Válaszként nem cáfolattal álltak elő, hanem förtelmes kommenteket kezdtek rám zúdítani, amelyek között olyanok szerepeltek, hogy lesznek még cipők a Duna-parton, vagy, hogy én még nem láttam igazi neonácit. De valóban megjelent az új antiszemitizmus is, amit az iszlám hátterű bevándorlók hoztak magukkal Európába, amelynek üzenete legalább annyira véresszájú és fenyegető, esetenként súlyosabb, mint amit annak idején a hitleri Németország megfogalmazott. De a székesfehérvári koncerten természetesen nem ezzel, inkább más tartalmakkal foglalkozom majd.

– Például?

– Például amit a „Te mesterséges ember” című számban mondok. „Te mesterséges ember, hív az emberséges Mester. Nem kell félned, nem kell. Itt az élet, kezdd el. Halad a terv és ez a Madáchi pergés. Gyanúsan halkul a madárcsicsergés. A hajnal földerül, a nagy szajha földre ül.
Ha a jel fölkerül, a szembe könny vegyül. És végül egy könyv lesz könyvedül. Mert Babilon nem csak papíron van. A horog már a damilon van. És rajta a nép napi gondban…

– Beszélgetéseket is rögzítesz, Kassai Lajostól, a lovasíjásztól Parti Nagy Lajos költőig olyan vendégeid voltak, akik az élet nagyon különböző területein tevékenykednek, alkotnak. Akik egészen másként látják a világot. Szándékos ez?   

– Direkt csinálom így. Szerteágazó kulturális és politikai területekről válogatom a vendégeket, mert szeretnék a beszélőviszony szimbóluma lenni. Politikai szempontból középen helyezem el magam, de tematikailag ez változhat. Van, amikor az egyik, máskor egy másik beszélgetőtársamhoz kerülök közel a témától függően, de a pártpolitikától mindenképpen egyformán igyekszem távol maradni. A hazugságnak és a manipulációnak egyetlen oldalon sem szeretnék a részese lenni, csomagot nem szeretnék árulni. De a csomagokból kiveszem, ami nekem kell, ám ha semmire nincs szükségem, akkor nem veszek ki semmit.