Carte Rouge, avagy tenni kell az igazságért!

Nem csak vármegye- és országszerte, de a nagyvilág több pontján emlékeztek a trianoni békediktátumra június 4-én, az Összetartozás Napján. Hiszen gyásznap ez a Föld minden nemzeti érzésű magyarja számára, éljen akárhol és akármilyen körülmények között. Gerebics Sándor filmrendező és producer idén Los Angelesben vett részt egy ilyen eseményen, a FEOL ott érte el, hogy interjút készítsen vele arról, miért készít dokumentumdrámát a békediktátum aláírásának körülményeiről. A munka befejeződött, ezért minap hivatalosak voltunk a film díszbemutatójára.

Gerebics Sándor az elmúlt 25 évben itthon és külföldön filmeket, sorozatokat, színházi adaptációkat rendezett, dolgozott televízióknál, rádióknál, színházakban. Aztán egy napon, 2020 márciusában a Kazinczy-díjas Szalóczy Pál hívta fel telefonon azzal, hogy van egy ötlete! Arra gondolt, készítsenek filmet Apponyi Albert beszédéről, amit a gróf 1920. január 16-án mondott el a párizsi külügyminisztériumban, ahová a vesztes hatalmak közül csak Magyarországot hívták meg. Miután ennek nem létezett eredeti hangfelvétele, Szalóczy Pál a saját hangján rögzítette a szöveget és azt a felvételt mutatta meg a rendezőnek. Eldöntötték, elkészítik a filmet, amellyel azt akarták megmutatni, hogy még egy annyira vert helyzetben is, ami bekövetkezett, erős egyéniségek – mint Apponyi, Teleki és Bethlen – megpróbálták a lehetetlent. Magyarországot képviselve felvették a kesztyűt és igyekeztek tenni azért, hogy a győztes hatalmak ne úgy járjanak el velünk, ahogyan azt végül mégis megtették.

Teleki gróf rájött arra, kellene egy térképet szerkeszteni, amely azt mutatja be, hogy a magyarság miként, milyen arányban helyezkedik el egy adott régióban. Akkor ők már tulajdonképpen elkéstek ezzel, mert a románok a második térképüknél tartottak, amelynek tartalma szöges ellentétben állt a magyarok térképével – és a valósággal. Teleki nem adta fel, a kor legjobb szakembereivel dolgozva eljutott odáig, hogy 1920 januárjában a térképpel felszerelkezve Apponyi Albertet, a korszak egyik legelismertebb politikusát, akiről még az ellenségei is tisztelettel beszéltek, maga mellé állította. Ő vezette a magyar delegációt és a párizsi külügyminisztériumban jött el az a pillanat, amikor a Vörös Térképet elővették. Egy pillanatra úgy tűnt, nem eredménytelenül, mert Lloyd George angol miniszterelnök azt mondta: „Uram, amit most előadott nekünk, az teljesen más, mint amit nekünk eddig mondtak”. Az olasz miniszterelnök is kedvezően nyilatkozott.

A Carte Rouge című film – amely rövidesen Székesfehérváron is megtekinthető lesz – azért készült, hogy az alkotók bemutassák, mekkora szükség van arra, hogy legyenek olyan magyarok, akik nem adják fel. Látta a világ, hogy dacos és erős nemzettel áll szembe. Voltak olyan karakán államférfiak, akik megpróbálták elhitetni, hogy a döntés aljas és igazságtalan. Soha nem tudjuk már meg, mi lett volna, ha mindenbe szó nélkül beletörődünk. Valószínűleg minden sokkal rosszabbul alakul, de a kitartás, és mindaz, amit magunkénak vallunk ma is, nagyon fontos egy nemzet túlélése szempontjából. 

– A mai magyar kormány is ezt képviseli, mert van gerince és kiáll az igazáért. Mindig lesznek támadások, de az igazságtalanságba nem szabad beletörődnünk, mert akkor még rosszabb következik. Magyarország a kiállásával ma is figyelmet követel magának, ez pedig a múltbéli történetekből, a múltbéli hősök példájából építkezik, akik nem akartak hősök lenni: csupán hazafiak voltak – mondta a FEOL-nak a rendező. – Valaki azt írta, hogy ez a film a hit és a szeretet produkciója. Ehhez hozzáteszem, az összetartozásé is, nekem ezt bizonyította az eltelt három és fél év. Hiszen pénz nélküli emberek vagyunk, a stáb pénz nélkül dolgozott, az egész költségvetés annyira szerény volt, hogy egy igényes dokumentumfilm taxiszámlája több szokott lenni. De mégis itt vagyunk, vidámak vagyunk és örülünk egymásnak, mert meg tudtuk valósítani ezt az álmot. Pátoszmentesnek akartuk elkészíteni, bemutatni a történteknek egy olyan szeletét, amelyről évtizedekig nem tudhattunk, mert nem hallottunk róla. Így sikerült, és szeretnénk ezen az úton tovább menni.

Szalóczy Pál is szólt – ki ne ismerné a hangját ebben az országban? – a díszbemutató közönségéhez. Bizonyára örömmel töltötte el a szívét, hogy olyan sokan voltak jelen, hogy nem jutott mindenkinek ülőhely a vetítőteremben.  

– Amikor kezembe került Apponyi emlékirata, abban elmerülve mondtam magamnak, hogy ezt meg kell filmesíteni – mondta a tévés-rádiós újságíró. – Gerebics Sanyi barátom azonnal beleszeretett az ötletbe. Apponyi fantasztikus beszéde magyarul soha nem hangzott el, mert franciául és angolul mondta el Párizsban. Elővettem a mikrofont, felolvastam az egész beszédet, megmutattam Sándornak, aki még számomra is meglepő módon rettenetesen nyitott volt rá. Nem gondoltam, hogy ezt a filmes álmot mi egyszer majd valóban megvalósítjuk, és tényleg nagyon hosszú időbe került. Aztán menet közben az étvágyunk annyira megnőtt, hogy készült egy teljes játékfilmes forgatókönyv, amely egyelőre az asztalfiókomban hever.

Mivel a karaktereket egy dokumentumfilmben csak korlátozottan lehet ábrázolni, Szalóczy Pál arról beszélt a fővárosi díszbemutatón – ahol egyébként egy Apponyi és egy Károlyi leszármazott is megjelent –, akkor lesz igazán boldog, ha a játékfilm is megszületik.

– Egyelőre még várjuk a fejleményeket és reménykedünk abban, hogy így lesz! – szögezte le Gerebics Sándor, aki Cannes-tól Los Angeles-ig ismerősként mozog a nemzetközi filmes világban. – Számtalan olyan történt velünk az ötlet születésétől a megvalósításig eltelt három és fél év alatt, amit lassan már mi sem hiszünk el. Bebizonyosodott, ha az emberek jól szólítják meg egymást ebben a nehéz időszakban, akkor eredményt lehet elérni, alkotásokat lehet megvalósítani. Nekünk ez sikerült, mert reggelig mesélhetném azokat a történeteket, amelyekről nekem az amerikai filmekből a sárga taxik jutnak eszembe, mert azok mindig ott állnak, ahol kell. Sokan segítettek önzetlenül, első szóra. Nagyon sok filmben dolgoztam itthon és külföldön, jól tudom, ez többnyire nem így működik. Köszönöm az alkotótársaknak, a szereplőknek!

Az összetartozás, a hit és a szeretet produkcióját a jövő év elején mutatják be az ország többi vetítőterme mellett Székesfehérváron is. Apponyi, Bethlen és Teleki ereje és magyarsága, a Vörös Térkép igazsága elevenedik majd meg azok előtt, akik ebben a zűrzavaros, haszonelvű századelőben sem felejtették még el, mit jelent a hazáért érzett felelősség.