Fehérvárra érkezett IV. Henrik

Arisztokratából német-római császár

Most akkor ő nem is a francia király? Már az előadás legelső jelenete eloszlatott egy fontos tényt, ami még a színen is félreértéshez vezethetett volna. Ez a Henrik, nem az a Henrik. Kezdjük az elején. Egy színjáték szünetébe csöppent a nézőközönség, amelyben az újdonsült „társulati tagnak” igyekeznek elmagyarázni a játékszabályokat. Az első és legfontosabb: a német-római császár, IV. Henrik kastélyában vagyunk, akiket a színen látunk, szerepet játszanak. No, nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Színház a színházban. IV. Henrik uradalmának alkalmazottai ugyanis valójában átlagemberek, akik a jól felépített kastélykörnyezetben lesik királyuk minden kívánságát.

Az előadás története valójában húsz évvel a színen látottak előtt kezdődött.

A színészi vénával megáldott arisztokrata fiú egy jelmezes felvonuláson IV. Henriknek öltözött, s lovával balesetet szenvedett. Másnap, amikor újra feleszmélt, szentül hitte, hogy ő bizony nem más, mint a német-római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával, s akinek nevéhez köthető a legendássá vált Canossa-járás.

Az arisztokrata fiú barátai úgy döntöttek, ahelyett hogy rögvest gyógyítási lehetőségek után kutatnának, inkább maguk is beleállnak az őrületbe, s eljátsszák, hogy Henrik tényleg az, akinek gondolja magát, s a játék kedvéért ők maguk is magukra vették egy-egy történelmi figura sajátosságait. E pillanatba kapcsolódtak be a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásának nézői.

Néhány pillanattal később a gróf és felesége jelenik meg a színen egy orvossal karöltve. Érkezésük célja – a baleset után két évtizeddel –, hogy gyógyírt találjanak „IV. Henrik” problémájára.

A háttérben meghúzódó érzelmi kavalkád

Az előadás előrehaladásával egy ponton felmerül a kérdés: vajon a IV. Henrikké vált arisztokrata tényleg megőrült? Vagy lehet, hogy csak szerepet játszik? Amint arra fény derül, a szerepjáték hátterében bizony érzelmek állnak. Az ominózus jelmezes felvonuláson, ahol a lovas baleset történt, a szívének oly kedves Matilde volt a partnere, aki a baleset utáni években feleségül ment a grófhoz. IV. Henrik ezt az érzelmi arcon csapást nem tudta kezelni és elfogadni. Ahogy teltek az évek, a felépített élet egyre valóságosabbnak tűnt, s már könnyebbnek tűnt tovább játszani, mint szembenézni a valósággal.

De vajon hol ér véget a téboly, és hol kezdődik a valóság?

További részletek a Magyar Nemzet cikkében olvashatók.

A fesztivál részletes programja a Facebookon látható eseménynél olvasható.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!