A Magyar Zene Házában léphettek fel a gyerekek

A gyermekek számára nagy kihívást és sok-sok izgalmat jelent az, ha egy komolyabb versenyre kell felkészülni. Még akkor is, ha egyébként gyakorlott szereplők, fellépők. Már ettől különleges volt a 18. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny és Fesztivál, amelyet áprilisban rendeztek a Magyar Zene Házában, és amelyre Ausztriából, Észtországból, Írországból, Svédországból, Norvégiából, Törökországból érkeztek csoportok. A Kodály Gyermekkarát alkotó 5-6. osztályos ifjak sokat gyakoroltak, és végül arany diplomával, valamint kategóriájukban második helyezéssel térhettek haza, ami nagy szó egy olyan versenyen, ahol rangos nemzetközi zsűri volt.

A kórus vezetője, az iskola énektanára, Nyárs Annamária – akit mindenki Pankaként szólít – is kiemelte, mennyire remek eredmény a diákoké. S azt is hozzátette: már a szervezőknek feltűnt az az összhang, amely a kórusból áradt.

- A Magyar Zene Házába való megérkezés után azonnal áthatott minket a hely szelleme. Már korábban is éreztem, hogy a gyerekek nagyon finomhangoltak, tudnak összepontosítani, ezért is mertem jelentkezni erre a versenyre. A nemzetközi szereplésen megint azt tapasztaltam: valahogy összesűrűsödnek ezek a percek, jó értelemben vett feszültség uralkodik el rajtunk. Így aztán nagyon tudtak velem jönni a gyerekek éneklés közben – mondta Panka, aki az ötvenöt fős kórus jó részét elsős kora óta tanítja. Szerinte ez is oka lehet az összecsiszoltságnak. Persze, a különleges esemény miatt is nagy volt a várakozás, a készülődés. A Kodályból viszonylag régen, 2018-ban szerepelt kórus, méghozzá a lánykar nemzetközi megmérettetésen.

Panka heteken át válogatta a különböző korokból származó műveket, hogy jó legyen a műsoruk felépítése, a gyerekek szeressék a dalokat, és ne legyenek tizenöt percnél hosszabbak. Végül a Cifra palota (Tóth Péter), az Egy édeshangú kismadár (Johannes Brahms, Vargha Károly fordításában) és a Táncnóta (Szokolay Sándor) című művek hangzottak el újként. Ezek mellett pedig a karácsonykor előadott Gaudete, Christus est natus című késő középkori gregorián éneket vitték. A diákok kedvence a Tóth Péter-megzenésítés volt, amely egy gesztenyefáról szól. Panka szerint fontos, hogy a vidám dalok mellett szomorú érzéseket megjelenítő művekkel is találkozzanak a gyerekek, hiszen ez ugyancsak az életünk része.

A zsűri egyebek mellett a szép hangzást, az összeszedettséget, a produkció rendezettségét, a jó szövegmondást emelte ki. A legtöbb pontszámot a magyar zsűritag adta, ami összefügghet azzal, hogy adott ország, nemzet érzésvilágát leginkább az onnan származók érzik át.

Panka úgy érzi: ez a siker emlékezetes lesz, és ugyan haladnak tovább, ám mindenképpen bátorságot adhat a gyerekeknek ahhoz, hogy a későbbiekben is merjenek hasonló kihívások elé állni. Mivel ő is először készített fel kórust ilyen szereplésre, ezért neki szintén megerősítést jelent a szép eredmény. Külön öröm, hogy a kollégái, a szülők, az iskola vezetősége is támogatta.

A gyerekeknek pedig már az is jutalom volt, hogy a Magyar Zene Házában léphettek fel. Csak úgy sugárzott az arcuk, ahogy visszaemlékeztek a szereplésre. Varga Jázmin – aki a 6/a osztály diákja, tehát nem ének tagozatos – így nyilatkozott: „Amint beléptünk a Zene Házába, már akkor megéreztem, milyen csodálatos hely az. Még sosem voltam ott korábban.

Nagyon szép épület, kívül és belül, vannak pihenő helyek is, és az akusztikáját is megdicsérem.” Jázmin nagyon szeret énekelni, ezért második osztály óta tagja az Annamária vezette kórusnak. Erre a versenyre kiemelten sokat készültek, heteken át, és kétszer szombaton is gyakoroltak. „Nem volt olyan fárasztó, de kicsit fura volt, hogy suliba kellett jönni hétvégén” – tette hozzá. A négy éneket nem érezte nehéznek, jól meg tudta tanulni őket, és bátran énekelt a fellépésen. Az eredménnyel ő is elégedett, úgy érzi, megérte ennyit dolgozni, az esti Barátság koncert pedig remek zárása volt a napnak.

Az 5/é osztályos, ének tagozatos Sebestyén Bálint hasonlóképpen nyilatkozott. Őt is lenyűgözte a különleges helyszín, és nagyon másnak érezte ezt a versenyt a korábbiaknál. Eléggé izgult, hiszen tudta, hogy igazán jónak kell lenni. Ezért mindent beleadott, és úgy érezte, jól sikerült a szereplés. A plusz órákat, a szombati napokat sem bánta, mert végül szép eredményt értek el.

Bizonyára így van ezzel a többi kisdiák is, akiknek talán életre szóló élményt adott ez a fellépés és siker.