A Kortárs Művészeti Fesztiválhoz is kapcsolódik a fehérvári művészek új tárlata (galéria)

Kinek mit jelent a közös hely fogalma? Jelenti-e számára akár azt a közeget, ahol él, azokat az embereket, akikkel együtt él, szűkebb vagy tágabb értelemben gondol erre a közös helyre? Van-e egyáltalán közös hely? És mi az ember helye a világban, hol tudja megteremteni a saját kis világát? Ezeken mind el lehetett gondolkodni a tárlatnyitón, ahol a Szabad Színház vezetője, Nagy Judit Hankiss Elemér Széchenyi-díjas szociológus gondolatait is idézte. Ám nem csupán rá utalt, hanem költőket, József Attilát és Kassák Lajost is segítségül hívta egy-egy idézet, gondolat erejéig, hogy kapcsolódjon a kiállítás tematikájához. Utóbbiról egyébként a társaság vezetője, Végvári Beatrix grafikusművész elmondta: a cím Büki Zsuzsanna festő- és grafikusművésznek köszönhető, aki a tematikus tárlat anyagára utalva találta ki a Közös helyünket.

Térjünk vissza azonban Nagy Judithoz, és szellemes, kreatív megnyitószövegéhez, amelyben a közös hely létezését, fogalmát járta körül, nem csupán, sőt leginkább nem fizikai értelemben. Hanem itt vannak például azok a művészek, akik megteremthetik számukra azt a szellemi közeget, amely közösséget képezhet. Ezáltal pedig akár biztonságot is nyújthat a külvilággal, az ismeretlennel szemben. A szöveg szépen reflektált a galériában kiállított munkákra, azok alkotóira, közülük többek nevével eljátszva, a tulajdonneveket olykor jelzővé téve. Például: „Gondoljunk csak bele, amikor már azt hinnénk van képünk a világról – lelkünkben mondjuk henczterézesen megteremtettük az egyensúlyt –, elkezdenek pácseresen középen más dolgok történni, összefolynak a színek, a büki múltrétegekből kettős, hármas, szentes, négyes világok alakulnak, aztán deákosan elforognak…nem is csoda, hogy úgy érezzük, nem jó helyen járunk, mint VGF. Otthontalanul, bogarasan bolyongunk, mint a dobozokba tévedt Revák-macskák, baueri vörös jelekre várva, kis kékkel… Úgy vagyunk, mint Végvári, mire napi semmiségeink egyikével megbirkózunk, felülkerekedik rajtunk a másik…” És a többi.

A játékos utalások nagyon találóak voltak a falakon elhelyezett doboz munkák, grafikák, festmények, vagy az egyéb módon bemutatott textilek, alkotások kapcsán.

Nagy Judit ezáltal is felhívta a figyelmet azokra a helyi értékekre, amelyek nap mint nap itt vannak az orrunk előtt, ám éppen ezért már nem is biztos, hogy észrevesszük őket. Pedig eme értékekből, szellemi erőforrásokból gazdasági előnyt is lehetne kovácsolni.

Akár gondolunk erre a kiállítás megtekintése kapcsán, akár nem, hanem csak élvezzük az alkotások nyújtotta látványt, a mögöttes tartalom megfogalmazását, azt mindenképpen érezhetjük, hogy a „közös helynek” összetartó ereje van.

A galérián kívül a Vörösmarty Színház Pelikán Fészek Padlás Galériájában további alkotások tekinthetők meg a színházi előadások ideje alatt.

A kiállítás és a művésztársaság kapcsolódik a május 19-én a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központban (SZKKK) kezdődő Kortárs Művészeti Fesztiválhoz.