A költészet napján a hatvanasokat hívták szavalásra Tabajdon (galéria)

Szöget ütött többek fejébe, hogy valóban nem zavaró-e a kettőt összekötni, ám a polgármester őszinte és frappáns indoka meggyőzött mindenkit. „Nagyon szeretem a krémest is, s a verseket is”, jelentette ki, de azért nem pusztán személyeskedésnek tekinthető e szempont. Tabajdon ugyanis nagy hagyománya van a házisütemények készítésének. Valaha volt fiatalasszonyok, aztán megidősödött aranykezű nénik szereztek maguknak hírnevet, lakodalmakat, keresztelőket kisütöttek-kifőztek konkrétan, s nem átvitt értelemben. Mára ismét fiatal nők, lányok és édesanyák is csatlakoznak a hagyományokat újraélesztő szokáshoz. Sajnos, általában mindenhol „műanyag” sütemények készülnek ezer aranyért, porokkal és állományjavító szerekkel feltuningolva. Rossz irány. Száműznek tejet-tojást, s hova lett az igazi tehén-tejszínhab? A tabajdi költészetnapi krémessütő versenyre viszont igazi házikrémest kértek, s azok is érkeztek.

Nem kisebb jelentőséggel bír a versek előadása sem e napon, még egy sajátsággal megtoldva. A kiíró önkormányzat és a Mészöly Dezső Művelődési Ház a hatvan éven felülieket kéri verset mondani és hallgatni, s meg is telik a ház. Így történt ezúttal is. Nyugdíjas klubosok utaztak együtt Tabajdra a helyiek hívására Bicskéről, Alcsútdobozról, Felcsútról, Óbarokról és Szárról, s bár csupán hatan adták a fejüket versenyzésre, az élmény maradéktalan volt. Mikor hallgatunk s olvasunk verseket manapság? A Petőfi-emlékév kapcsán örömmel konstatálhatjuk, hogy többen, mint gondolnánk! Tabajdon a hatvan, hetven esztendős amatőr előadók bizonyítják, hogy a műfaj kortalan, sőt, mennyi bölcsesség és érzelem kísérheti a költeményeket új útjukra egy szép délutánon.

Petőfi örök és nem avul, erről meggyőződhetett mindenki. Nem a szabadsághős és hősi halott mítosza miatt, bár a magyar nemzet bánatos lelkébe beleégett a fájdalom. Petőfi vidám és népdalszerű költeményein felvidulunk, minden sora tökéletes ennek a huszonhat évesen a mennybe szállt ifjúnak. A kötelező egyik vers Petőfi volt, a másik szabadon választott, a tizenkét vers irodalmi délutánnal ajándékozta meg a hallgatóságot. Fehér Andrásné, Bálint Mihály és Medvei Ida Bicskéről, Gulyás Györgyné Alcsútdobozról, Kadai Istvánné és Szilágyi Jánosné Óbarokról érkeztek. Gulyás Györgyné magas színvonalú előadásával első helyet ért el, kiforrott szavaló. Petőfi Magyar vagyok című csodálatos verse pedig aktuálisabb, mint valaha. Medvei Ida János vitéz részlete friss volt, mintha ma írta volna a költő, hiteles tolmácsolásáért második helyet ért el szavalója. Bálint Mihály Karinthy Előszavának százszor hallott sorai személyes és nem túlzó érzelmeket pendítettek meg lélekemelőn. Egy tabajdi kisfiú, Csordás Zsombor ráhangolásként a legifjabbakat képviselte versenyen kívül. Az időseket pedig Szabó Zsuzsanna nyugdíjas tanárnő, szintén versenyen kívül.

S hát a krémesek! A zsűri elnöke, a régen Tabajdon tanító nyugalmazott magyartanárnő, Almádi Istvánné volt, társa a jelenleg Tabajdon magyart tanító Verbászi Judit, természetesen Bárányos Csaba polgármester, s e sorok íróját is évek óta hívják kedves Tabajdjára. A szünetben a közönség is krémest falatozott a bicskei Gyuricza Ica Randevú cukrászdájából, a háziakat is megették. A nyolcféle krémesből ezúttal a szári Tordai Rózsika kapott arany minősítést szlovák krémesére. A második lett a tabajdi Setét Gyuláné sima házi krémese, s két harmadik helyezés született a pontok alapján, mindketten tabajdiak. Az igen fiatal Szabóné Fekete Tünde skót krémese, s Marton Sándorné piskótás krémese értékelődött így a vakon kóstoló zsűri által. Vakon, de nem ránézésre, mivel a külalak is számított! Ám a nevezőket csak a végén ismerték meg, így szólt a szabály. Tabajdon ezúttal test és lélek is kapott táplálékot, miként mondani szokás.