Ferenczy Noémi és Zilahy L. Ágnes meséltek tanári pályáról, írásról

Az asztalnál ezúttal a Vörösmarty Társaság egyik alelnöke, P. Maklári Éva foglalt helyet házigazdaként, vendégei pedig Ferenczy Noémi, a Ciszterci Szent István Gimnázium magyar-német szakos tanára, valamint Zilahy L. Ágnes háromdiplomás pedagógus, jelenleg nyugdíjas tanár voltak. Mindhárom szereplő szerző is, hiszen Éva verseket és prózákat ír, az elmúlt években jelent már meg több kötete. Zilahy L. Ágnes ugyancsak büszkélkedhet könyvekkel: a legutóbbi Frászbácsi és más bajok címmel olvasható. Ferenczy Noémi pedig szintén régóta versel, valamint rendszeresen rendez irodalmi műsorokat, vezeti az iskolájukban működő Fejér Holló Diákszínpadot, és eddig két könyvet írt. Az Íróasztal elnevezésű sorozat célja az, hogy írókat, költőket mutasson be, akiket mindig más házigazda hív meg – hangzott el P. Maklári Évától, aki először is felhívta a figyelmet a vendégeiben közös tanári pálya után a vezetéknevek különlegességére. Hiszen mindegyik egy-egy alkotóra, művészre utal. Ferenczy Noémi elárulta: ő nem a nagybányai művészcsalád leszármazottja, így természetesen Ferenczy Noémi gobelin- és festőművészhez sincsen köze, jelenlegi vezetéknevét férjétől kapta. Az is kiderült, hogy lánykori neve Sólyom Noémi.

Zilahy L. Ágnes utalt arra, hogy nála van származásbeli kapcsolat Zilahy Lajos íróval, aki a 2. világháború után Amerikába emigrált. Érték is emiatt negatív tapasztalatok, ám ő büszke a nevére, a származására, hiszen felmenője szerinte értékeset alkotott, és tehetségfejlesztéssel is foglalkozott. Ebben Zilahy L. Ágnes követte a pedagógusi pályán. Most pedig gyermekeknek írt mesekönyvében leli örömét, amely „Frászbácsi és más bajok” címmel jelent meg, szépen illusztrálva. A szerző ezzel is az olvasásra szeretne nevelni, a könyvet pedig különböző interaktív foglalkozásokkal viszi közelebb a gyerekekhez. Pedagógusként megtapasztalta, milyen problémák érdeklik leginkább a kisiskolásokat és hogyan kell megszólítani őket. Észrevette például, hogy ma sokkal jobban kedvelik a dinamikus párbeszédeket, mint a hosszas leíró részeket. Ágnes az est során részletesen mesélt egy-egy mese alakulásáról, az ismeretterjesztésről, valamint az írás kapcsán kifejtette: azért vágott bele, mert úgy érezte, hogy van mondanivalója. (Mentora Saitos Lajos költő volt, aki az est idején már kórházban volt, azóta pedig tudjuk, hogy február 13-án elhunyt.)

Ferenczy Noémi ugyancsak elkötelezetten űzi hivatását. Azt mesélte: az írás és a színház, a rendezés iránti szenvedélye korán megmutatkozott. Nagyon szeret szöveggel foglalkozni, elsősorban a vers és a dráma érdekli. Tanárként a Ciszterci Gimnáziumban folytathatta a rendezést, ám először kisebb műsorokat állított össze. Kedvence Az ember tragédiája, amelyet szintén úgy tudott jobban megszerettetni a diákokkal, hogy színdarabot csináltak belőle, ezáltal a fiatalok jobban bevonódtak. Ettől kezdve minden évben megtalálja a módját, hogy legyen egy egész estés színdarabjuk (a tanárnő egyébként rendszeresen felkészíti színjátszóit a Vörösmarty Színház „Atlantisz” című programjára is). Úgy érzi: a diákok keresik a közösséget, ide, a színjátszó csoportba pedig könnyű betalálni. Ő hisz abban, hogy a darabokban való szereplés nem csupán tudást, műveltséget ad, hanem elsősorban embert nevel.

Az írás kapcsán Noémi kifejtette: nem prózaíró alkat, a regényírást is abbahagyta. Verseket azonban régóta rögzít, mégis, nem e műfajban jelent meg első kötete, hanem felkérésre olyan szövegeket írt, amelyek keresztény vértanúk sorsát mutatják be. Ez lett az „Egy közülük” című kötet, amely után nem sokkal napvilágot látott azért az első verseskötet is „Kirakós” címmel. Utóbbi teljesen magánkiadás: a

tanárnő a Covid időszakában gondolta úgy, hogy összeállít egy verseskönyvet. A bemutatót akkor sajnos elvitte magával a Covid – ám megsúgjuk: a közeljövőben azért várható a pótlás…