Átvilágítás, Jókai Anna életén keresztül

Az „Átvilágítás – Jókai Anna élete prózában és versben” című előadás helyszíne a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház volt pénteken kora este. 

A színpadon egyetlen íróasztal s rajta az otthonosság érzetét keltő tárgyak: csésze, könyvek, az íráshoz szükséges kellékek – ezek segítségével elevenedett meg előttünk Juhász Róza alakításában Jókai Anna, akitől versek és prózák hangzottak el az életút fontosabb állomásaira utalva. 

A zenével és vetítéssel kísért előadás szerkesztője maga az előadó, aki fontosnak érezte, hogy az író születésének tavalyi, 90. évfordulója alkalmából emlékeztessen a jelentős szerző munkásságára. Ennek apropóján jött létre a Jókai Anna utolsó, önéletrajzi regényével (Átvilágítás) azonos című est.  

Juhász Róza az író küldetéséhez, az írói pályára való rátalálásához fűződő gondolatainak felidézésével kezdett. Jókai Anna számára az írás többek között cselekvés, ima, közvetítés volt, amelyből „nem lehet nyugdíjba menni”.

Hallhattuk a gyermekkori és kamaszkori felismerésekre való visszaemlékezést, amikor például a 18 éves lányban megfogalmazódott a gondolat: „Írni fogok.” Ez aztán köztudottan később, a tanítással töltött években, majd főleg azok után kezdett igazán megvalósulni.

A számos regényt, novellát és verset szerző Jókai Anna szövegeiben a mélységek mellett humorral is vallott az élet nehézségeiről, a kapcsolatokról, foglalkozott a magyar történelemmel és megvallotta istenhitét. Ezek mind megjelentek az előadott szövegek által, végül pedig azt is hallhattuk, hogyan gondolkozott az író az általa művelt spirituális realizmusról.