Zenés évkezdet Fehérváron - kritika az újévi hangversenyről

A folytatásban – az immár több éves hagyománynak megfelelően – Cser-Palkovics András dirigálta el Franz von Suppé népszerű Könnyűlovasság-nyitányának első taktusait: sajnos, évente csak egy alkalommal van lehetőségünk találkozni karmesteri művészetével, amely a ritka fellépések ellenére is több mint határozott fejlődést mutat. A pálcát Dobszay Péter, a zenekar Junior Prima-díjas művészeti vezetője vette át, s vezényelte a műsor további számait, amelyeket Kautzky Armand Jászai Mari-díjas színművész konferált fel. A fiatal dirigens ezúttal is tartalmas kikapcsolódást nyújtó, értékes programot állított össze, amelynek rejtett vezérfonalát a 19. század magyar zenéjéhez, a verbunkoshoz fűződő kapcsolat adta: a felcsendült zeneművek legtöbbje hol nyíltan, hol rejtetten erre a sajátos zenei világra reflektált. A Suppé-nyitányt követően a bécsi szórakoztató zene legnagyobb alakja, ifj. Johann Strauss két kevéssé játszott, de a megismerésre feltétlenül méltó alkotása, az 1846-ban készült Pesti csárdás és az 1867-ben Londonban komponált, népszerű angol dallamokat feldolgozó Covent Garden-i emlék címet kapott keringő csendült fel, közrefogva a romantikus fuvolairodalom két bravúrdarabját, Doppler Ferenc Magyar fantázia pastorale című művét, illetve François Borne 1880-ban megjelent, Bizet Carmenjének örökzöld melódiáit feldolgozó Fantáziáját. A szólistát aligha kellett bemutatni a székesfehérvári zenebarátoknak: Drahos Béla Liszt-díjas fuvolaművész-karmester majdnem két évtizeden át volt meghatározó alakja a város zenei életének, stílusos interpretációit nagy taps fogadta.  

A szünetet követően – amelyben a zenekar pezsgős koccintásra várta vendégeit a színház aulájába – komolyabb hangvételben folytatódott a hangverseny: Csajkovszkij nagyszerű balettje, a Hattyúk tava zenéjéből összeállított szvit csendült fel. Dobszay Péter teljes odaadással, magával ragadóan dirigálta el a drámai fordulatokban gazdag szerelmi történetet színpadra állító mű koncertváltozatát, inspirált partnerekre találva muzsikusaiban. A jól felépített előadásban a rövidebb-hosszabb tételek sorozata meggyőzően vezetett el a hatalmas feszültséget valódi katarzisban feloldó fináléig. Két könnyed ráadás, ifj. Johann Strauss Terefere-polkája és Tik-tak gyorspolkája zárta pezsgő atmoszférában a hangversenyt: az elsőt a zenekar egykori művészeti vezetője, Drahos Béla, a másodikat – a generációváltás jegyében – Dobszay Péter dirigálta nagy kedvvel és lendülettel. A vastapsból méltán vehették ki részüket a karmesterek és a zenekar, amelyből több muzsikus (Bujtor Balázs koncertmester, Kárász András gordonka-, Willmek Zoltán és Németh Tamás trombita-, valamint Fóris István oboaművész) pompás hangszerszólókkal járult hozzá az est átütő sikeréhez.