Revák István tárlata tisztelgés a mester előtt

Az 1989 óta székesfehérvári, magát autodidakta módon kiművelt alkotó legutóbb 2015-ben szerepelt önálló tárlattal a Pelikánban, Konzekvencia címmel. Tagja egyebek mellett az Alkotóművészek Országos Társaságának, a Vízfestők Országos Társaságának, a Székesfehérvári Művészek Társaságának és a Vörösmarty Társaságnak is.

Az „Avartűz” válogatás a 2015 óta keletkezett festményekből. A látogató a művész saját környezetét és az általa látogatott helyszíneket is felfedezheti a jellegzetesen Revákos, örvénylő színekben, formákban gazdag képeken. A tárlat címe pedig talányos és „duplafenekű”: M. S. mesterként ugyanis alapvetően a középkori, névtelen festőművészt ismerjük, ám Revák István ezúttal egy másik mesterre is utal.

– Nagyon tisztelem az 1500-as évek környékén élt M. S. mestert, de számomra az igazi mester ezzel a monogrammal Molnár Sándor festőművész, aki a 20. században élt és idén hunyt el, ezért is ajánlottam neki a tárlatot. Ő az alkotás mellett számos művészetelméleti írást publikált, és van egy 2014-ben megjelent könyve A festészet útja címmel, ami nagy hatást tett rám. Egészen belemerültem, vagy 7-8 évig azzal foglalkoztam. Tanítványa voltam Molnárnak, akit szellemi mesteremnek tekintek. Megismerkedtem az általa az alkímia, a buddhizmus és a jóga hatására kidolgozott elmélettel, a festő-jógával, ami a könyv gerincét adja. Ennek különböző állomásai vannak: például a föld művelet, ami tulajdonképpen a művészi látásmód megalapozásáról szól. A víz művelet az ember ösztönéletére, például a szerelmi életre, a kísértésekre utal. Ezután jön a tűz (a tumo), ami pedig az előző kiégetését jelenti. Hiszen az ösztönökön nem léphetünk túl anélkül, hogy ki ne égetnénk, át ne alakítanánk azt az izzást. Az ezzel kapcsolatos felismeréseknek, megértéseknek köszönhetően születtek meg az én festményeim is. A kiállításom címe és az azonos című kép, az „Avartűz” erre utal. Nekem ebben az egész folyamatban Molnár Sándor mellett még az ő mestere, Hamvas Béla, illetve az ő munkái segítettek sokat. 

– Melyek a kiállítás főbb témái?

– Az egyik, szerintem érdekes festményem egy szabadkai emlékmű hatására készült. Ebben vannak olyan madarak, amelyek mintha tátanák a csőrüket – ezt a látványt festettem bele a Szabadkai kristály emlékmű című képembe. Élmény továbbá számomra a festészeti hagyomány, és itt valóban visszanyúlok az igazi, ismeretlen M. S. mesterig, illetve Lucas Cranachig. Fontos számomra az istenség, a magasabb szférával való kapcsolódás, vagy például az anya-gyermek kapcsolat is. 

– Vannak érdekes alapra készült festmények, amelyek háttere népi motívumokra emlékeztet. Ezek hogyan készültek?

– Amikor kisgyerek voltam, a nagymamám házában volt egy falikárpit, amit sokat nézegettem. Már akkor nagyon megtetszett a mintázata. Ezt megőriztük, most pedig szétvágtam vászonnak, lealapoztam, és ráfestettem. Arra azonban alapozás közben jöttem rá, hogy van olyan látvány, korábbi kép, ami beleillik a kárpit geometrikus mintázatába. Ez a „Keresztvivő”.