750 éve koronázták meg IV. (Kun)Lászlót Székesfehérváron

IV. (Kun) László 1272. szeptember 3-án koronázták magyar királlyá Székesfehérváron. Az éppen 10 éves kisfiú már ez alatt az egy évtized alatt megélt sok szörnyűséget. Királlyá koronázása előtt a szlavón bán, Gutkeled nembeli Joachim elrabolta, hogy apját, V. István zsarolni tudják a trónörökössel. Fiatalon lett király és fiatalon is bukott bele az ország irányításába. Bár nagyapja nem más volt, mint IV. Béla, akit második honalapítóként is emlegetünk, az unoka nem volt képes a nagy előd nyomdokaiba lépni.

Miután apja meghalt, Lászlót fogvatartója kísérte Székesfehérvárra és a gyermek édesanyjával együtt készítették elő a koronázást.  Nem ment minden rendben. A nagyapa pártolói ismét lehetőséget láttak arra, hogy a hatalom közelébe kerüljenek. Lászlót elrabolták és megpróbálták a koronázást megakadályozni, ami nem sikerült.  Szentgróti Fülöp, esztergomi érsek végül László fejére tehette a magyar koronát.

Alig 18 évig ült az ország trónján, de abban sem volt köszönet. A magyar főurakkal nem talált szót, akik hiába próbáltak egyezségre jutni a királlyal – mondjuk közben a saját pecsenyéjüket is nagyban sütögették. Hűségükért várták a jutalmat is, de cserébe nem sok minden érkezett, legalábbis kevesebb, mint remélték. 

Az egyre nagyobb ellentéteket a folyton cserélődő szövetségesekben kereste. Eközben a két legnagyobb főúri ág – a Csákok és a Gutkeledek – egyre több birtokra és hatalomra tettek szert, noha épp a “kiskirályságoknak” a létrejöttét akadályozhatta volna meg egy erős kezű király. 

Idővel már nem bírt a magyar főnemességgel, ezért egyre több időt töltött a kunokkal, ami csak olaj volt a tűzre a magyarokkal szemben. 

Természetesen a következetlen országlás a gazdaságot is teljesen tönkretette. László király szekerének hívták azt a kétkerekű kis szekeret, amit a parasztok magukat befogva húztak, mivel a marhák már mind “odalettek”. Annyira csapnivaló lett a helyzet országban, hogy a pápa is beavatkozott és 1279-ben III. Miklós magyarországi telhatalmú követté nevezte ki Fülöp fermói püspököt.

A sors fintora, hogy a királyt maguk a kunok ölték meg 1290. július 10-én Körösszeg váránál. Árbóc, Törtel és Kemence a sátrában alvó királyra rontottak és végeztek vele. 

Élete rövid volt és viharos. A csanádi székesegyházban temették el.