Nem a türelme, az ideje fogyott el: az atya álma mégis teljesült

Székesfehérvár belvárosának szinte kellős közepén, mégis védett nyugalomban telnek a mindennapok az Országos Papi Otthon magas kőfalai mögött. Beköltözése után, az udvar árnyas fái alatt elmélkedett éveken át Tóth Béla címzetes kanonok, nyugalmazott plébános is, hogy az általa oly nagyra becsült Mária-szobor valahol itt kaphatna végső helyet. Augusztus 17-én, szerdán végül teljesült az álma: a szobrot védett fülkébe állították, melynek szentelését követően szeretetlakomára is sor került. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója köszöntötte az ünnepség résztvevőit, ezt követően pedig Barna Tímea, az intézmény vezetője mesélt az előzményekről. Könnyeinek azonban nem csak a meghatottság miatt nem tudott parancsolni: az ötletgazda – Tóth Béla – ugyanis pár héttel ezelőtt, egy balesetet követően elhunyt, s így álma teljesülését már nem érhette meg.

– Épp csak két hónapja voltam igazgató az otthonban, amikor Béla atya odajött hozzám és elmesélte, hogy azért a szeretetért és gondoskodásért, amit ő itt kapott, úgy döntött: Mária szobrot ajándékoz az intézménynek. Az volt a vágya, hogy a belső udvaron egy zárható szoborfülkébe kerüljön. A folyamat el is kezdődött, a fülke elkészült, de nem volt zárható. Sokszor intették türelemre, s ő várt is sokáig. Ám egyszer szólt: mégiscsak oldjuk meg valahogy a szobor kérdését, mert noha nem a türelme fogyott el, hanem ő úgy érzi, az ideje. Szerette volna azzal a gondolattal lezárni földi szolgálatát, hogy a szobor védelmének kérdése megoldódik. Szívem szerint mondtam volna, hogy várjunk még, amíg méltó helyet találunk neki, de akkor ott, abban a pillanatban se helye, se ideje nem lett volna. Érezhető volt, hogy ez neki tényleg nagyon fontos – vázolta a történteket az igazgatónő. Mint kiderült, e beszélgetés után még aznap kihívtak egy nyílászáró szakembert, aki megígérte: 2 héten belül elkészül a kért ablak a fülkére. Béla atya boldogan megnyugodott, s terveket szőtt: Pünkösd hétfőn elindul egy lelki gyakorlatra, s mire onnan visszaérkezik, a szoborfülke zárható lesz. S majd ő felkeresi a püspök atyát, hogy szentelje fel a szobrot. Sajnos azonban az atya a gyakorlatra már nem érkezett meg, autóbaleset érte. Az egyetlen vígasz az volt, hogy legalább annak tudatában távozott: végakarata teljesült.

A hagyatékká vált szobrot a család természetesen felajánlotta a papi otthon számára, így most, a szeretetlakoma alkalmából főtisztelendő Dózsa István plébános megszentelhette azt az elkészült fülkével egyetemben.