A turul nemzetség múltja, avagy az Árpádok üzenete - már csak pár hét és a kiállításnak vége!

Szabados György, Magyar Érdemrend lovagkereszttel kitüntetett történész, a Szent István Király Múzeum történész tanácsadója volt kísérőnk az Árpád-ház időszakába való utazásunk során a Királyok és Szentek kiállításon, melynek már az elején elhangzott a fő kérdés: mit adtak nekünk az Árpádok? Röviden: a mai életünk és műveltségünk alapjait. Kezdve a honfoglalással – amely Álmos és Árpád műve volt. Az, hogy mi most közép-európai ’tényezők’ vagyunk, a honfoglalásnak köszönhető. A sztyeppei típusú s erőteljesen militáns állam létrejöttét követően ugyanis, a nyugat-európai típusú államot Álmos ötödik leszármazottjának, Szent Istvánnak köszönhetjük. Aki egyébiránt olyan, máig jogfolytonos intézményeket is bevezetett, mint az egyházi és a világi alapú közigazgatás, kodifikált törvénykezés, az államelméletről való gondolkodás – az Intelmek -, s a latinbetűs íráskultúra.

Jelképi identitásunk alapjai

Mintegy beköszönőként, a tárlat legelején láthatjuk az érintett címereket: Szent István utódai idéződnek meg általuk, ugyanis jelképi identitásunk alapjai is az Árpád-háztól származnak. Jelenlegi államcímerünk hasított pajzsmezején, jobbról (bal oldalt) vörössel és ezüsttel hétszer vágott mező látható. Balról kettőskereszt, amely hármas halomból nő ki, s az egésznek a tetején a Szent Korona. Ez címeregyesítés eredménye – derült ki a történész szavaiból: mindhárom jelkép az Árpád-házi királyokhoz kötődik. Az időben legkorábbi címeres emlék a vörös-ezüst mesteralak, melyet III. Béla király legidősebb fia, Imre vezetett be 1196-ban – a jelkép őse az ő aranybulláján látszik. III. Béla hatalmi jelvényét, a kettőskeresztet pedig unokája, IV. Béla foglaltatta címerpajzsba - később jelent meg alatta a hármas halom. A Szent Koronát pedig magyarázni sem kell, miért kapcsolódik az Árpád-ház szimbolikájához. Ezek az alapok azok, amelyekből látszik, hogy mi magyarok értelmezhetetlenek vagyunk az Árpád-ház hagyatéka nélkül – szögezte le a történész.

Árpád-ház – vagy mi?

Majd rátértünk arra az izgalmas kérdésre, vajon ki hogy hívta e magyar uralkodóházat vagy a korszakot, amelyben uralkodtak. Az Árpád-ház kifejezés ugyanis csupán 18. századi találmány. Ezt a dinasztiát igazából Álmos-háznak kellene hívnunk, hiszen Álmos volt az első magyar nagyfejedelem – mutatott rá Szabados, ahogy arra is: Kézai Simon még turul-nemzetségnek hívta az uralkodóházat – utalva a turul-mondára. Ugyanakkor a 13. századtól, miután István és Imre kanonizálása (1083) után Lászlót is szentté avatták (1192) – az „Árpádok” a szent királyok nemzetségének mondták magukat.

Lékelt koponyától az ötvösművészetig

Nem csak a legtöbb szentet adó uralkodóház volt azonban az Árpád-házé, de jelentős tárgyi és szellemi kultúrához tartozó emlékeket is köszönhetünk neki, amelyekből ez a kiállítás nyújt egy csokorra valót a látogatónak. 

Sokszínű tematika mentén halad a tárlat, melynek részleteit természetesen nem lőjük le, de érdemes kiemelni pár érdekességet. Nem meglepő módon, 9–10. századi magyar hagyatékkal kezdődik a látványosság a vitrinek mögött. Ízelítőt kapunk például a korabeli ötvös díszítőművészet remekeiből. A magyar tarsolylemezek, csatok, ékszerek és egyebek mellett helyet kapott itt egy lófej és egy lékelt koponya is. Ez utóbbi izgalmas lelet, amely mutatja a honfoglalás-kori magyarok sebészeti fejlettségét. Hasonló orvosi trepanáció látható egy Fejér megyei – verebi – leleten is (erről itt írtunk), de ez éppen nem az a koponya.

A fotó bal alsó ikonjára kattintva további képek érhetők el:

A kardok, szablyák között látható egy bécsi, 9–10. századi magyar ötvösmű, egy 11. századi feljegyzés szerint „Attila kardja”: Anasztázia anyakirályné – I. András özvegye - ajándékozta a bajor hercegnek azért, amiért trónra segítette fiát, Salamont – Szent László unokatestvérét. Nyugati formájú kardok is láthatók e teremben: ezekből a Kárpát-medencében találtak nyolcvanat, melyből hat-hét darab Fehérváron és környékén került elő. Ez egy nyugatias fegyverzetű katonai kíséret birtokában volt, ami arra bizonyíték, hogy Székesfehérvár és környezete már a keresztény államalapítás előtt is hatalmi centrum volt. Nem véletlen hát, hogy itt alakult ki az első magyar főváros – szögezte le Szabados.

Fehérvártól Prágán át Nagyharsányig

A folyosón a Képes Krónikából vett iniciálékat látni: ezeknek szintén van székesfehérvári vonatkozása: a Képes Krónika 14. századi kódexének alapszövegét ugyanis 1358-ban Kálti Márk székesfehérvári kanonok és székesfehérvári lakos állította össze.

Az egyik teremben látható a „prágai Szent István kard” másolata, melyet IV. Béla király halála után, viszálykodó gyermekei egyike, Anna hercegnő vitt ki magával vejéhez, a cseh királyhoz. Feltűnő, milyen kicsi a faragott elefántcsonttal díszített kard markolata: első királyunknak kicsi, de erős keze volt.

Tovább sétálva, apró pénzek csillogására lehetünk figyelmesek az üveg mögött: a nagyharsányi lelet Szent István ünnepi pénze volt. Kinagyítva is láthatjuk az elő- és hátlapot: egyiken a király lándzsája, másik oldalon a királyi várost – Székesfehérvárt - és királyi államot egyaránt jelentő latin „Regia Civitas” felirat olvasható.

Így nézett ki III. Béla és első felesége

A fehérvári Szűz Mária Bazilikát és környezetét makett és rekonstrukciós rajz is megjeleníti. Az 1000 és 1527 közötti királykoronázások helyszíne temetkezőtemplommá is vált. Ide temették legjelentősebb uralkodóink egyikét, III. (Nagy) Béla királyt. Az egyik vitrinben III. Béla és első felesége, Châtillon Anna koponya- és arcrekonstrukciója látható, a sírjaikban talált halotti hagyatékok másolatával. Az Árpád-házi királyok sorában az utolsó, akit Székesfehérváron temettek el, III. László volt. Ő III. Béla unokája – Imre király fia -, élt a legrövidebb ideig a királyok közül: 5 éves korában Bécsben halt meg, onnan hozták haza Székesfehérvárra – meséli a történetet Szabados György.

A híres fehérvári hadi út

A Szent Korona másolata mellett a székesfehérvári koronázási palást késő-középkori másolata szintén közelről szemügyre vehető, ahogy számos fontos oklevél is: köztük I. András király tihanyi alapítólevele 1055-ből, melynek latin folyószövegében magyar szókapcsolatokat is felfedezhetünk: a leghíresebb ezek közül a „feheruuaru rea meneh hodu utu rea” (Fehérvárra menő hadi útra).

Aranybulla az aranybullák közt

Nem maradhatott ki a tárlatról az aranybullák témája sem: II. András 800 éve kibocsátott Aranybullája közjogi relevanciája miatt vált nagybetűssé. Ez kimondja például, hogy a magyar király Szent István ünnepét Székesfehérváron tartozik megülni s csak komolyabb akadályoztatás miatt lehet távol, de akkor is a nádornak helyettesítenie kell őt. A Fehérvárott kiadott Aranybulla főleg a szervienseket védte, de vannak 21. századi „áthallásai” is. Előírta ugyanis, hogy az országból elidegenített földeket vissza kell szerezni. A másik, ami ma is működik, az elv, hogy a négy főméltóságon kívül – mint a nádor, bán, király és a királyné udvarispánja – egy méltóságnak sem lehet két tisztsége.

Kardok, katonai felszerelések, kőleletek, csodálatos ékszerek, dokumentumok, egyházi és világi jelképek sokasága maradt ránk az Árpád-ház idejéből, melyekből a fehérvári „merítés” olyan vetület, mely jól alátámasztja a királyi koronázóváros múltjának egyik leghangsúlyosabb alapvetését. Azt, hogy nem véletlenül foglalták törvénybe: Szent István ünnepének fő helyszíne Székesfehérvár.