Csóka Judit pszichológus, meseterapeuta új könyvének bemutatója

A Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna Téri Tagkönyvtárában a bejárati ajtóig sorakoztak a székek, annyi érdeklődő érkezett a 93. Ünnepi Könyvhéthez tartozó eseményre. Nem meglepő ez, hiszen Judit otthon érzi magát a könyvtárban, ahol évek óta rendszeresen tart több, a meséhez, meséléshez kötődő foglalkozást. Ezért is indult az alkalom felszabadítóan ható énekléssel, méghozzá a „Túl a vízen…” kezdetű dallal. Megtudhattuk, hogy ez is egy, a Meseterápiás utak és kalandok című kötetben szereplő esethez kötődik. Ezután a könyv szerkesztője, Berka Attila kérdésére válaszolva Judit – aki tíz éve foglalkozik meseterápiával és korábban több könyve is megjelent – visszatért kicsit a kezdetekhez, vagyis elmesélte, hogyan jutott el a Pető Intézettől a konduktori, valamint a klinikai szakpszichológus végzettségig, illetve a meseterápiáig. 

Mint kiderült: a Petőről azonnal megérezte, hogy ott a helye, és rájött arra is, hogy a számára nehezebben befogadható reál tárgyak után a pszichológiát szívesen tanulja. Megismerte, elsajátította a Pető-módszert, és elindult az útján – akárcsak a főhős a mesékben. Valamiért vonzotta a kórház és az, hogy segítsen a betegeken. Ekkor már gitározott és mesélt, énekelt is. Idővel találkozott a hipnoterápiával, a meseterápiával, és ezeket mind elsajátította. Sőt, a SASOK-képzést is elvégezte, amelyről röviden elmondható, hogy a szavak gondos megválogatásának „művészete”, tudománya, vagyis arról szól, milyen szavakkal érdemes kommunikálni az orvoslásban azért, hogy a beteg jobban érezze magát. Mert bizony a szavaknak is súlyuk van, akárcsak a meséknek, amelyek mindig az emberi alapproblémákról szólnak, legyen szó akármilyen nemzetiség meséjéről – mondta Judit. 

Ráadásul a mese „vizsgálja”, ki a jó ember és ki nem az, míg a pszichológia ezzel nem foglalkozik. A mesére a mai napig nagy igény van, és ennek oka lehet az is, hogy a mesemondás és -hallgatás lelassulást hoz, a történetek által kizökkenünk a valós térből, másként láthatunk rá a saját életünkre, a problémáinkra. A mesék célja – fogalmazott Judit –, hogy összehozza az embert saját magával, illetve hogy közösséget építsen. Szerinte maga a mesélés inkább csoportos műfaj, de egyéni terápiáknál is alkalmazza, csak másként. A meseterápia egyelőre inkább kiegészítőként javasolt egyéb módszerek mellett, ám így nagyon is hatékony. Szó esett arról, hogy ki a jó terapeuta. Judit szerint egyebek mellett az, aki a saját hibájából is tud tanulni. Ő is hibázott, ám utólag belátta, és igyekezett változtatni, javítani a módszerén, hozzáállásán. A könyvében ezek az esetleírások is szerepelnek sok-sok egyéb, például börtönben, rabokkal szerzett tapasztalatokkal együtt. A bemutató végén a közönség is kérdezhetett, illetve ismét elérkezett a dalolás ideje. Judit folytatja a könyvtárban sorozatait: június 27-én, hétfőn 17.30-tól Meseföldrajz foglalkozásra kerül sor, felnőtteknek.