Pálfalvi András kiérlelt hangján szólalnak meg versei

Az eseményre a Vörösmarty Mihály Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárban került sor a minap, szép számú érdeklődő előtt, Bakonyi István irodalomtörténész vezetésével. A budapesti származású Pálfalvi András – akinek egy verse legutóbb a hírlap címoldalán jelent meg – körülbelül tíz év versterméséből válogatott a Világok határán című kötethez, amelyet először még 2020-ban mutattak be más könyvekkel együtt, ezután azonban a pandémia miatt nem volt több alkalom. A verseket ő, illetve Törsök Márta tolmácsolta, Bakonyi István pedig röviden jellemezte magát a szerzőt és műveit. Mint fogalmazott: Pálfalvi András a legjobb értelemben véve végezte népművelői munkáját évtizedeken át (volt a Fejér Megyei Művelődési Központ igazgatója is, onnan ment nyugdíjba – a szerk.), ezért a hűség szó jut eszébe róla. Ám Pálfalvi nem csupán a foglalkozásához, hanem Székesfehérvárhoz, a kultúrához is hűséges, jelenlétével sokszor tiszteli meg az eseményeket. Most pedig ugyanígy kitart a költészet mellett. Érzékeny szemű költőként foglalkoztatják korunk ellentmondásos jelenségei, ám családi versekkel, játékos hangulatú lírával is találkozhat a könyvben az olvasó. Pálfalvit ugyan bevallottan kevésbé érdekli a verstan, mégis, szövegeinek van belső ritmusa, és azok kiérlelt hangon szólalnak meg. A hosszabb versek mellett áldoz a rövid haikuk oltárán is.

Törsök Márta többet is előadott a kötetben szereplő alkotásokból, így például meghallgathattunk egy nagyon személyes, az elvesztett testvér hiányát érzékletes képekben megfogalmazó verset. Majd maga a szerző is felolvasott. Magáról pedig szerényen mesélt, megemlítve: családjával 1956-ban került Fehérvárra, itt élték meg annak az időszaknak az ambivalenciáját. Amíg népművelőként dolgozott, az a munka tulajdonképpen kielégítette, a nyugdíjazás után azonban feltámadt benne az igény a versírásra. Ám most is viszonylag ritkán, de rendszeresen ír. Szó esett még az időről is, amely a korral előre haladva egyre jobban telik, és ezzel együtt valahogy felerősödik az emberben a tisztánlátás igénye. Egyre fontosabb „tisztára mosni magunkat” – fogalmazott Pálfalvi.