A magyar líra „végvári vitéze” - Megjelent Bakonyi István legújabb kismonográfiája

Az idei Balassi Bálint-emlékkard egyik tulajdonosáról, a muravidéki Bence Lajos költőről írt legutóbb kismonográfiát Bakonyi István irodalomtörténész, aki rendszeresen dolgozza fel a hozzá közel álló, illetve a helyi vagy országos irodalmi életben jelentős szerzők életművét.  A kötetbemutatón a szerzőn kívül jelen volt maga az „alany”, vagyis Bence Lajos és Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a kiadó Magyar Napló szerkesztője.

Az est a ház igazgatója, Jakubek Tiborné köszöntőjével és egy portréfilm részletének vetítésével indult, emlékezve és emlékeztetve a költő édesanyjára, aki nemrég hunyt el. Bence Lajos meghatottan köszönte meg a gesztust, majd áteveztünk a tudományos vizekre.

Persze, nem túl messzire, éppen csak addig, hogy a hallgatóság számára is minden befogadható legyen. A kismonográfia kapcsán is elhangzott: erénye, hogy jól sűríti a fontos tudnivalókat, pontos és „gyors” képet ad az illetőről, ezáltal az iskolásoknak is érthető. 

Jánosi dicsérte a kiadványt, Bakonyit pedig félig-meddig viccesen a legnagyobb magyar kismonográfia-szerzőnek nevezte. Aztán szólt Bence Lajos életútjáról, pályájának sokszínűségéről, amelyet éppen ezért nehéz így, egy kötetben összefogni. Bakonyinak azonban sikerült, láttatva azt a nagy utat, amelyet a parasztcsaládban született fiú megtett az egyetemig, majd onnan a szlovéniai irodalmi élet sűrűjéig.

Kiderült: a szerző a kötetben külön fejezetekben mutatja be Bence Lajost mint irodalomtörténészt, mint szerkesztőt, mint költőt (ez a rész a legterjedelmesebb), mint prózaírót. Mindezek előtt azonban rövid életrajzot közöl, amelyből kiderül: az 1956-ban született Bence Lajos parasztcsaládban nevelkedett, iskolába szülőfalujában, Göntérházán és Lendván járt. A fémipari technikum után az ELTE-n szerzett magyartanári diplomát, amely után tíz évig Lendván tanított egy kétnyelvű középiskolában. Az ELTE-n bölcsészdoktori végzettségre is szert tett. Egyebek mellett dolgozott a Szlovén Televízió nemzetiségi műsorainak szerkesztőségében, főszerkesztője volt a Népújságnak, és tevékenykedett a lapot kiadó Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet igazgatójaként is. A Muratáj című lap rovatvezető szerkesztője, 2008 óta a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja. A szlovéniai magyar irodalom legismertebb képviselőjének tartják, számos kötettel a háta mögött 
Költőként először az Összhang című lírai antológiában szerepelt, az első saját kötete pedig 1981-ben jelent meg Szíves Szívtelen címmel.

Jánosi utalt arra: igaz, hogy a modern felfogás szerint nem annyira lényeges az életrajz, s a műveket nem afelől kell megközelíteni, mégis, ő szükségesnek tartja az életút ismeretét adott alkotó kapcsán.

A monográfiában valóban a költői életmű a legkiemeltebb, de megismerhetjük a közéleti embert és prózaírót is.

Bakonyi István elmondta: a fehérvári, Vörösmarty Társaság által szervezett Határon Túli Irodalmi Napokon találkoztak először Bencével, a monográfia megírásának gondolata pedig egy 2018-as zalaegerszegi találkozó után jött, Péntek Imre költő szorgalmazására.

Az esten kirajzolódott, mennyire fontos szerepe van Bence Lajosnak a muravidéki magyarság, a magyar líra képviseletében: sejthetően ezért is kapta a Balassi-kardot, hiszen ott a „végeken” kemény évtizedekben kellett helytállni, amolyan „végvári vitézként” küzdött ő is a nyelvhasználatért.

Bence Lajos szívesen emlékezett vissza gyerekkori élményeire, szüleire, akik keményen dolgoztak, de emellett is megteremtették annak lehetőségét, hogy gyermekük továbbtanuljon. Az írás, az irodalom iránti elköteleződés középiskolás korában alakult ki, és egy magyarországi ösztöndíj apropóján bontakozhatott ki.