A legnemesebb szimbolikai jelentés

2022.04.24. 08:00

A vérszerződéshez hasonlítható az Aranybulla

A koronázóvárosban tartott Aranybulla-konferenciát április 20-án a Magyarságkutató Intézet.

Majer Tamás

Forrás: FMH-Archív / NN

Forrás: FMH-Archív / NN

Mások mellett olyan neves történészek adtak elő, mint Veszprémy László a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, ő a Magyar Királyságnak a 12–13. századi Európában betöltött helyzetéről, szerepéről beszélt, vagy Pósán László a Debreceni Egyetemről, aki a német Stauf-dinasztia aranybulláiról értekezett, valamint Diószegi Szabó Pál a Szegedi Tudományegyetemről, aki pedig az 1222. évi magyar Aranybulla egyes érdekességeit sorolta föl.

– Az európai trendnek megfelelően következett be fordulat az 1200 körüli években az írásbeliség területén Magyarországon – mondta Veszprémy László. – Anonymus magát Béla király nótáriusának nevezte, és valóban, III. Béla király (1172–1196) mellett szerveződött meg – francia és pápai mintákat követve – a királyi kancellária, elválva a palotakápolnától. Az első oklevélírással készült oklevelek a 12. század közepén jelentek meg, de folytatás nélkül maradtak. Az oklevélírások megjelenése III. Béla uralkodásától váltak rendszeressé, a döntő áttörésre azonban utódai alatt került sor – fogalmazott. 
Veszprémy a korszakról szólva kifejtette: a királyi oklevelek mennyiségének gyarapodása az írásbeliség fokozódó fontosságára is rámutat.

A Magyarságkutató Intézet Székesfehérváron, a Hiemer-házban megrendezett konferenciáján Veszprémy László professzor tartotta a nyitó előadást
Forrás: Fehér Gábor / Fejér Megyei Hírlap

– Az aranypecsét, illetve maga a szín nyilvánvalóan egy korabeli, középkori szakrális szimbolikának a kivetülése. Az aranyszín az egyházi liturgiában és a világi liturgiában egyaránt a legmagasabb, a legnemesebb szimbolikai jelentést hordozza. Az egyházi színszimbolikában ez a menny­országnak a színe – mondta Pósán László az aranybullákról általában. Érvényes ez II. András 1222-es, függőpecséttel ellátott királyi okiratára is. Diószegi Szabó Pál egy érdekes – szakmai és alighanem laikus körökben is ismert – pápai levelet mutatott be eladása első szakaszában. III. Honorius pápa írt így 1222 decemberében: „Magyarországon újabban elhatározták, hogy az egész nép gyűljön egybe évente kétszer, s kedves fiunk Krisztusban, András, a magyarok kiváló királya személyesen tartozik köztük megjelenni. Ilyenkor a zavargó tömeg józan önmérsékletében megzavarodva a királytól kellemetlen, sőt jogtalan dolgokat szokott követelni… Attól tart [tudniillik a király], ha joggal nemet mond a jogtalan követelésekre, saját maga és övéi személyes veszedelembe kerülnek.”

– A pápa felháborítónak tartotta, hogy ilyen dokumentumot András kiadott, megjelentetett – adta a levél értelmezését Diószegi, s hozzátette, az Aranybulla szövegéből kitűnik létrejöttének hangulata. Diószegi szerint nem lehetett teljesen békés a létrejöttét megelőző tanácskozás… Az előadó arra is kitért, hogy a pápa számára annak a megállapodásnak a ténye, miszerint a magyar uralkodó és az előkelő alattvalók között egy alkudozásra felhasználható fórum nyílt, nem volt elfogadható.

„Mivel úgy országunk nemeseinek, mint másoknak szent István királytól megszabott szabadságát az olykor haragjában bosszúálló, olykor pedig rossz­indulatú vagy saját hasznukat hajhászó emberek tanácsára hallgató némely királyok hatalmukkal sok mindenben megrövidítették, ezért maguk a nemeseink a mi és királyelődeink felségét buzgó könyörgésekkel országunk megjavításáért zaklatták. Mi tehát az ő kérésüknek mindenben – ahogy tartozunk – eleget kívánunk tenni, különösen, mivel közöttünk emiatt már gyakran nem csekély volt az elkeseredés, amit a király iránti tisztelet teljes egészében való megőrzése érdekében illik elkerülni, ezt ugyanis senki más jobban meg nem teheti, mint ők, ezért megadjuk a szent István királytól úgy nekik, mint országunk más embereinek megadott szabadságot, valamint más, az országunk megjavítására vonatkozó dolgokat oly módon rendeljük, hogy évente szent István király ünnepén Székesfehérvárott tartozzunk ünnepelni, hacsak sürgős dolog nem jön közbe, vagy betegség nem akadályoz meg ebben. Ha jelen nem is lehetnénk, akkor a nádor kétségtelenül ott lesz helyettünk, hogy helyünkön a peres ügyeket meghallgassa, és hogy a szerviensek is valamennyien, akik akarnak, szabadon odagyűljenek.” (A fenti, az Aranybullából vett idézet Érszegi Géza közzétételéből való, az 1972. évi Fejér megyei történeti évkönyvből.)

Diószegi előadásában a II. András-féle Aranybulla és általában az aranybullák szerződésjellegéről is szót ejtett.

– Én nagyon szeretem azt a jogászi kifejezést, miszerint ezek a típusú dokumentumok egyfajta szerződéses alkotmányok – mondta. Kifejtette, hogy jogalkotási paradigmaváltásként értelmezendő a korábbitól eltérő, a magyar Aranybullában megfigyelhető törvényhozási gyakorlat. Nem a király, illetve a királyi tanács döntött, hanem egy megegyezés, egy kétoldalú dokumentum jött létre. Előadása végén egyenesen a vérszerződéshez hasonlította az 1222. évi magyar Aranybullát.

Anonymus történeti munkáját szabadon idézve elmondta, hogy a vérszerződés is megegyezés volt, ahol a felek egyhangúlag és közakarattal választották fejedelemmé Álmost.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában