Szemtől szemben Nemes Naggyal

Ül a nő és elkezdi. Egymásba folynak a szavak, a versek, a visszaemlékezések, a személyes levelek sorai. Többnyire ül – egyetlen „színpadi” kelléke egy szék -, de sokszor feláll. Ránk néz, szemkontaktust tart, vagy elnéz, a távolba, esetleg föl, mintha azt a bizonyost faggatná. Olykor oldalra fordul, szinte bizalmasan közöl valamit, ami éppen történik körülötte, vagy ami benne zajlik. 
Mi pedig követjük, le nem vesszük róla a szemünket. 

Hiszen Nemes Nagy Ágnes ül előttünk. Vagyis, nem. Bach Zsófia, mégis olyan, mintha egészen pontosan Nemes Nagyot látnánk, hallanánk. Még akkor is, ha a külsőben semmi hasonlóság nincsen. 

Az előadó ugyanis olyan átszellemülten jeleníti meg előttünk az idén 100 éve született költőt, mintha tényleg a bőrébe bújt volna. Élnek a verssorok, és Nemes Nagy egyedisége, őszintesége, megalkuvásnélkülisége, finom öniróniája is jól érzékelhető. 

A TÁP Színház estje pályázati programból valósulhatott meg, és természetesen a „Nemes Nagy 100” emlékévhez kötődik. A közönség a fehérvári bemutató előtt hétszer láthatta, és az alkotók még számos helyre terveznek vele eljutni az országban – tudtam meg a szövegek egyik válogatójától, az est egyik szerkesztőjétől, Dézsi Fruzsinától. Ő és a dramaturg, Selmeczi Bea egymás közt felosztva olvasták a Nemes Nagy-szövegeket, amelyekből végül - Zsófi bevonásával – elkészült a letisztult változat. 

Szerették volna a vers műfajának intimitását megőrizni, ezért keretbe ágyazták műveket. Ehhez Nemes Nagy „Amerikai napló”-ja lett a prózai alapanyag. Nagyon jó a humora, igen összetett, réteges és sok gondolatot hoz be egyetlen térbe. Mivel a napló a költő idős korában íródott, jó adag tapasztalat és vastagon „felkent” irónia van benne – fogalmazott Fruzsina.

A volt férjjel, Lengyel Balázs irodalomtörténésszel megélt kapcsolat különlegességét is szerették volna bemutatni. Hiszen a két alkotó a válás után is sokszor együtt mozgott, továbbra is egymás intellektuális partnerei voltak – tette hozzá Zsófi, akinek egyetlen szereplőként kell megfognia a közönséget. Számára nagyon fontos a szemkontaktus, és szinte rögtön megérzi, milyen energiák vannak az előadótérben. Kire érdemes figyelni, és rá ki fog, illetve ki van kevésbé „ott” az előadáson. 

Az alkotói hármas egyébként a pandémia alatt talált egymásra, és az alkotásba menekültek – árulták el az ifjú és lelkes hölgyek. A jövőben rendszeresen terveznek együttműködni, tehát több témát is szeretnének feldolgozni.