Családi vonás az írás

– Édesapám, Bokros János 1938. augusztus 9-én látta meg a napvilágot a Székesfehérvárhoz közeli Sárkeresztúron. Itt járt általános iskolába, ahol nagy hatást tett rá tanára, Tanka János, aki költő is volt. Édesanyja Sági Erzsébet, édesapja Bokros János volt. A család földműveléssel foglalkozott, édesapám is ebbe nőtt bele, gyerekként sokat dolgozott a környékbeli földeken. Erről néhány versében meg is emlékezik – mesélt a fiatalon, 51 éves korában elhunyt édesapjáról Bokros Judit újságíró, költő csütörtökön kora este a Tarsoly Ifjúságért Egyesület Fő utca 3. szám alatti közösségi klubjában, a Közéleti Klub első idei alkalmán.

A házigazda, Lőrinczné Bencze Edit elmondta, ebben a klubban jól megfér egymással a politika, a mindennapi élet és a kultúra. Örömmel konferálta fel, beszélgetett Bokros Judittal, már csak azért is, mert a Tóparti Gimnáziumban tanár-diák viszony volt közöttük: Lőrinczné Bencze Edit volt Bokros Judit osztályfőnöke. Bokros Judit ma édesapja nyomdokain jár. – A génjein, fizikai tulajdonságainak egy részén túl a lelkéből is egy darabot – mondta arról, hogy mit kapott édesapjától. – S persze örökül hagyta rám mindazt, amivel sokat foglalkozott, ami igazán érdekelte: a szavak, az irodalom szeretetét – fogalmazott Bokros Judit, aki tanár és költő apja halálakor még csak kislány volt. – Az írás az én életemben is jelen van – mondta. Bokros Judit újságíró, a Fejér Megyei Hírlapnak is állandó szerzője. Az elmúlt két évben kezdett bele igazán szépírói, költői tevékenységének kiterjesztésére, a szavak műalkotássá alakításának munkájába.

– Bokros János a középiskolát a fehérvári József Attila Gimnáziumban végezte; az itt szerzett élmények, a tudás egész életét meghatározták. Később, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakát elvégezve, kisebb kitérő után tért vissza az alma materba, ahol 1967-ben kezdett tanítani. Verseket komolyabban az egyetemi évek alatt kezdett írni, az Eötvös Kollégiumban remek társaság verődött össze. Publikált az Egyetemi Lapokban, a Fejér Megyei Hírlapban, az Élet és Irodalomban is. A verselést a tanári pálya némileg visszavetette, rendszeresen írni házassága és az én születésem után kezdett újra – mesélte Bokros Judit. – Halála valós és betölthetetlen űrt hagyott maga után, ránk maradt szellemi öröksége azonban gazdag, és még mindig kínál felfedeznivalót…