Zenéjével meghódította Oroszországot Májer Zoltán

Gyerekként csöppentél a zene világába, már ötéves korodban elbűvölt az orgonaszó. Hogyan kezdődött a zene iránti elköteleződés?

– Az orgona hangját egy számítógépes zenei játéknak köszönhetően ismertem meg. Ezenkívül a lemezjátszóból is gyakran szólt orgonahang, a családunknak sok komolyzenei hanglemeze volt. Már önmagában a hangzás elragadott, lehetett hallani ezeken a felvételeken, hogy a hangszer nagy terek betöltésére is képes, az akusztika és a vissz­hang hallatán azt éreztem, hogy ez valami nagy dolog lehet. A szüleim jártak templomba, és engem is rendszeresen magukkal vittek. A mise végén mondtam apukámnak a Szent Imre-templomban, hogy vigyen föl a karzatra, mert nemcsak hallani, látni is szeretném, mi zajlik odafönn, honnan jön ez a hang. Apukám fölvitt az orgonistához, akkor láttam életemben először testközelből a hangszert. Láttam, hogy az orgonista mit csinál a billentyűkön, a pedálokon, és nekem ez nagyon tetszett. Akkoriban – ötéves koromban – már hallás után el tudtam játszani Bach D-moll toccatáját, amit otthon, egy kis elemes szintetizátoron tanultam meg. Ezt eljátszottam ott az orgonán, viszont csak pedál nélkül, mert még nem ért le a lábam, csak billentyűzni tudtam. Visszaemlékezve, ez meghatározó élmény volt számomra, nem nagyon lehet máshoz fogni, hogy annyi idősen egyedül megszólaltathattam egy ilyen nagy hangszert. Ez az élmény inspirált arra, hogy folytassam a zenetanulást.

Magadtól tanultad a hangszeres játékot? Hallás után?

– Igen, adott volt az elemes szintetizátor, a lemezek, a hanganyagok, melyeket próbáltam magamtól lejátszani. Aztán persze egy idő után ez kevés, szükség van a szakmai tanácsra, hogy egyáltalán hogyan érdemes ezt ennyi idősen elkezdeni. Jött is a lehetőség: Lehotka Gábor orgonista díszvendég volt egy zongorahangversenyen a Barátság Házában. Szüleim kihasználták az alkalmat, tanácsot kértünk tőle, hogy mit ajánl, ennyi idősen hogyan kellene nekikezdeni ennek a pályának. Ő azt mondta, nyolc évig szigorúan zongorázni kell, meg kell szerezni a technikai tudást ahhoz, hogy az ember oda tudjon ülni az orgonához. El is kezdtem zongorázni, közben pedig templomokba jártam, mert az orgona mindig inspirált, nagyon szerettem hallgatni.

A nyolcévnyi zongoratanulás végén még mindig csak 13 éves voltál. Ekkor már kezdődhetett az orgonán való tanulás?

– Őszintén szólva már korábban szerettem volna befejezni a zongorázást, mert azért nyolc év egy annyi idős gyereknek nagyon sok. Ugyanakkor inspirált az orgona, szüleimmel sokat gondolkodtunk, és arra jutottunk, ennyi idősen már bőven el lehet kezdeni az orgonatanulmányokat. Nagyon sok templomba bejártam már akkoriban orgonán gyakorolni, innen jött az ismeretség Korb Tamás orgonaművésszel, nála kezdtem tanulni. Meg kellett tanulnom a pedálzaton játszani, ezzel pluszdallamokat, kíséreteket lehet megszólaltatni, így képes több szólamban játszani egy orgonista. Gyakorolnom kellett, hogy több helyre tudjak figyelni egyszerre.

Könnyen ment?

– Nem igazán, az elején abszolút nem. Szokatlan volt, hogy a zongorától eltérően az orgonának több billentyűsora van, amiken különböző hangszíneket lehet megszólaltatni. Már az is nagy újdonság volt, hogy az egyik kezem több mint tíz centivel feljebb játszik, mint a másik, nem is beszélve a pedálokról. Nagyon nehéz volt megszokni, lassan ment, mire ezeket a technikákat elsajátítottam.

Már ekkor egyértelmű volt, hogy felnőttként is a zenével szeretnél foglalkozni?

– Annyi idősen még elgondolkodik az ember, hogy talán mást is ki kellene próbálni, hiszen annyi minden körülvesz minket. Viszont bármit próbáltam, akaratlanul is mindig visszatértem a zenéhez, ez ösztön, bennem lévő reflex.

Ami a hangszert illeti, általában orgonát ritkábban vesznek az emberek otthonra, mint mondjuk zongorát. Mikor lett először saját hangszered?

– Ez nagyon érdekes dolog. Azt hiszem, elsőéves orgonista lehettem, amikor lett otthoni hangszerem, ami nagy segítség volt. Előtte mindig alkalmazkodni kellett a templomok miserendjéhez, korábban vagy nagyon későn kellett érkezni a templomba, hogy gyakorolni lehessen, össze kellett egyeztetni, hogy ki tudja kinyitni, bezárni a templomot. A gyakorlásnak ilyenkor megvolt a maga rituáléja. Mindezek után iszonyatosan nagy kényelmet, előrelépést és inspirációt adott, hogy lett egy saját hangszerem, és már tudtam otthon reggeli közben vagy reggeli helyett gyakorolni.

Úgy tudom, amellett, hogy játszol, a zeneszerzés sem áll távol tőled.

– A zeneszerzés szinte egyidejű a zeneszeretetemmel. Már kis koromban is sok saját darabot írtam, de eleinte csak fejben tartottam meg őket, mert óvodás koromban még nem tudtam annyira jól kottázni. Szinte mindig voltak saját ötleteim bizonyos zeneművek hatására, de valójában nem csak a zene inspirált, bármilyen körülöttem lévő jelenséget megpróbáltam a zenén keresztül megmutatni. Nagy hatással volt rám többek között Bach, Kodály és Liszt, valamint a mai napig nagyon otthon érzem magam a francia romantikus orgonazenében, Marcel Dupré munkássága mindig rendkívül érdekelt. Ehhez egy személyes történet is kapcsolódik: Dupré idejében, az 1900-as években még nem nagyon voltak elektromos hangszerek, ezért neki volt otthon egy sípos orgonája, ami akkoriban nagy dolog volt, mivel ez egy hatalmas hangszer. Meghatározó élmény volt, amikor 2014-ben ellátogathattam abba a házba, ahol élt, és az ő saját egykori orgonáján játszhattam el néhányat a darabjaiból. Igazi eksztázis­élmény volt.

Legutóbb egy moszkvai versenyen képviselted hazánkat. Miként jutott el a zenéd Oroszországig?

– A moszkvai konzervatórium hirdetett versenyt Új klasszikusok címmel. Orgonára kellett írni olyan darabot, amelynek témája valamilyen orosz történelmi eseményhez, személyhez vagy az orosz kultúrához kapcsolódik. Szerettem volna valami olyat létrehozni, ami nemcsak a történelemhez kötődik, hiszen az ember mégiscsak a közönségnek ír, így hát szerettem volna, hogy a hallgatók valamelyest felismerjék a dallamot. Kevesen tudják, hogy a Tetris játék zenéje egy orosz népdal, ennek a témájára írtam variációkat, erre épül a teljes mű.

Hogyan zajlott a verseny?

– A dalt fel kellett játszani, és kottával együtt el kellett küldeni a bíráknak. Ez nemzetközi verseny volt, a szerzeményeket név, életkor és az ország megnevezése nélkül kellett eljuttatni hozzájuk. Több mint ötszáz versenyző indult, Magyarországról egyedüliként jutottam be a legjobb húsz közé. A dal premierje – ha a járvány engedi – januárban lesz Moszkvában. Külön öröm számomra, hogy a darabom a verseny által bekerül több orosz intézmény mellett a moszkvai konzervatórium könyvtárába is. Egyébként egy korábbi versenyre írtam már duett darabot orgonára és hegedűre, annak a premierje tavaly nyáron volt Torontóban.

Hol láthat téged legközelebb a zenekedvelő közönség?

– Szombaton 16 órától ingyenes orgonahangverseny keretében játszom majd Lovasberényben. A katolikus templom felújított orgonáját fogom megszólaltatni.