„Titkos” patikaszerek a kaptárok mélyéről

A kiállítás megnyitását hosszas szakmai előkészítés és kutatómunka előzte meg, az élet azonban közbeszólt. Mint megannyi idén nyitott tárlat, a Rózsaméz és bajuszpedrő is már tavaly megvalósulhatott volna, ha nem jön közbe a járvány. A forgatókönyvet Magyar László András, a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának főmunkatársa írta, a kiállítás előkészítésében méhészeti szakértőként Teller Péter fehérvári mesterméhész segédkezett. A kiállított tárgyak válogatásában és kölcsönzésében nagy segítséget nyújtott a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtára és Adattára, valamint az MNL Fejér Megyei Levéltára. A megnyitón a patikamúzeum kurátora, Krizsány Anna lelkesen mutatta be az információkban és kiállítási tárgyakban gazdag tárlatot.

Sokak tudják, hogy a különféle mézek és a méhészetből származó egyéb termékek jótékony hatással bírnak az emberi egészségre. A kiállításnak köszönhetően megtudhatjuk, mely korszakban és miért számítottak a méhészeti termékek a gyógyszerek elkészítése során nélkülözhetetlen alapanyagnak. A nagy gondossággal összeállított információs táblák és a kiállított tárgyak, patikai tárolóedények a legrégebbi időktől kezdődően bemutatják a gyógyszerészet és a méhészszakma kötődéseit.

Megismerhetjük többek között, hogy mennyire fontos szerepet töltött be a különféle méhtermékek használata az ókori, a közép- és újkori gyógyszerészetben, valamint a sebészetben, a népi gyógyításban, illetve hogyan jelenik meg mindez a magyar nyelvű orvosi irodalomban.

A megnyitón a kiállítás kurátora röviden összefoglalta mindazt, amit a tárlat ismertet, valamint hogy ma miként vannak jelen ezek a termékek a gyógyszerészetben és az alternatív gyógyászatban. Beszélt arról, hogy hogyan került a méz a patikába, és milyen sokoldalú volt a felhasználása. Hangsúlyozta, hogy a gyógyító hatásán túl sokáig a patikaszerek tartósításának és ízesítésének is a legfontosabb alapanyaga volt. A tárlaton bemutatott könyvek számos ilyen szert írnak le, recepteket is ismertetve.

A kiállítás címében is említett bajuszpedrőnek fontos alapanyaga a viasz, ezt is patikusok állították elő annak idején. A méz ugyan már javarészt kiszorult a patikai gyakorlatból, de néhány gyógyszertárban még akadnak olyan helyben előállított készítmények, amelyek tartalmaznak propoliszt vagy viaszt. A tárlatnak köszönhetően megtudható még néhány érdekesség, például hogy miért is nevezzük mézesheteknek az esküvőt követő időszakot, így válik érthetővé, hogy a XVI. századból eredő kifejezés mire utal valójában. A kiállításban sorakozó kozmetikumok, szerelmi bájitalok és gyógyászati anyagok patikai edényei egészen jövő év május 31-ig várják a látogatókat a Fekete Sas Patikamúzeumban.