A Paraba-sztori – Búcsúzni kényszerül a népszerű Vesztegzár utóda

Az igényes szórakoztatás is művészet bizonyos szempontból. A hamarosan bezáró Parabát, s kultikus elődjét, a Vesztegzárat üzemeltető Steininger Antal (alias Papa…) is amolyan művészlélek ebből a szempontból. Akinek most leginkább mindkét szeme sír, csapatának tagjaival egyetemben, hiszen a szeptember 24-ei hétvégén, a Fehérvári Irodalmi Napok (FIN) keretében búcsúztatják a helyet…

A szórakoztatás „bűnös” világa

Aki ismerte a vasútállomáshoz közeli Vesztegzárat, és megfordult ott néhányszor, annak nem kell bemutatni, mitől is volt jellegzetes és kedvelt. Aki sosem járt ott, annak talán legyen elég annyi: a romkocsmás hangulat és a változatos, igényes zenei kínálat egyedinek számított akkor Fehérváron. A kialakítás Antalnak köszönhető, akit több húsz évvel ezelőtt, a Balaton-parton és Balatonalmádiban szippantott be az éjszakázás és a szórakoztatás „bűnös” világa. El is határozta, hogy a vendéglátás eme szegmensében akar dolgozni. A kínálkozó lehetőségnek és egy vállalkozó barátnak köszönhetően aztán 2002-ben átvehette a Székesfehérváron akkor egy éve működő Vesztegzár üzemeltetését. Mindezt akkor még különösebb koncepció nélkül, főleg lelkesedésből tette, és elsősorban DJ-ként vett részt a bulikban. Emellett persze intézte a legfontosabb dolgokat, és remek csapatot alakított ki maga körül. Tulajdonképpen ez volt a Vesztegzár sikerének egyik kulcsa. Az elkötelezett, karakteres, szórakozni és szórakoztatni kész személyzet, amelynek tagjai maguk is a buli részesei.

Rajtuk kívül persze lényeges a jó zenei felhozatal és a hely berendezése, hangulata is, de az első feltétel a legfontosabb egy szórakozóhely sikeréhez – fogalmaz Antal, miközben a népszerűség okáról beszél.

A kezdetben csütörtöktől szombatig nyitva tartó „Veszteg” idővel – miután lényegében elfogytak a főiskolások a városból – átállt a péntek-szombati nyitva tartásra, ám így nyáron is működött, amikor Fehérváron jellemzően megáll az éjszakai élet. A törzsközönség akkor is kitartott, s a kis létszámú bulizónak tökéletes Vesztegben sokszor amolyan házibulihoz hasonló hangulat uralkodott.

Kafkabeat

Mivel az épületnek volt egy kihasználatlan tetőtere, ezért pár év után felmerült, hogy ott egy egész héten üzemelő kávézót, vagy valamilyen kulturális célú helyet kellene kialakítani. Úgyhogy – szintén baráti segítséggel – 2008-ban létrehozták a Kafkabeatet, amely kocsmaszínházi esteknek, felolvasásoknak adott otthont. A programkínálat kialakításában nagy szerepe volt a fehérvári Czinki Ferencnek (ő pár hónapja a Szépírók Társaságának az elnöke – a szerk.), aki szervezőként a későbbiekben is a csapat szerves része volt. Az utolsó 3-4 évben tehát párhuzamosan, egymást kiegészítve működött a Veszteg és a Kafkabeat, megtalálva a saját célközönségüket, amelyben átfedés is volt bőven.

Így jött el a 2011-es év, amikor egyszercsak kiderült: a tulajdonos eladta a telket az épülettel együtt, Antalnak pedig két hónapja van arra, hogy kiköltözzön, és feltalálja magát.

Az első ijedtség után ez meg is történt, s az elszánt, kreatív üzemeltető akkor még úgy érezte: lesz folytatás. Az elhatározást tett követte, és Antal aktív ingatlankeresés után, már-már reményt vesztve rátalált a Jancsár közben álló raktárépületre, amelynek egyik részét kibérelve meg tudta nyitni a Parabát. Ekkor már az volt a határozott koncepció, hogy a hely mind berendezését, mind hangulatát tekintve olyasmi legyen, mint a Vesztegzár. Éppen ezért – meséli Antal – az első hetekben szinte csak bontottak egy, a Vesztegből megismert barátjával és néhány lelkes szakemberrel, hogy az egyébként igényesen kialakított, mutatós irodahelyiségből romkocsmás belső tereket alakítsanak ki…

Kilátástalanná vált

A nyitás körülbelül egy év múlva, 2012 őszén következett be, azóta üzemelt a Paraba, amely ugyancsak stabil, sok régi tagból álló törzsközönséggel rendelkezett. Itt is folytatták valamelyest a Kafkabeates vonalat, csak most már komolyabb előadásokat hívtak meg, amelyekre több nézőt tudtak bevonzani. Az új, nagyobb hely fenntartása ugyanis többe került, annak ellenére, hogy luxusnak nyoma sincs. És megmaradtak a bulik is, pénteken, szombaton. Aztán tavaly tavasszal – sejthetik – megérkezett a Covid. Antal akkor még azt gondolta: csak pár hónapot kell kibírni, s arra az időre elég lesz a tartalék. Ez a számítás azonban nem vált be, és az elmúlt egy év során sajnos elfogyott minden hite és bizalma abban, hogy ezt a műfajt a közeljövőben rendesen lehet folytatni. Illetve anyagilag is kilátástalanná vált a helyzet, minden felajánlás, kedvezmény ellenére, ezért döntött a bezárás mellett. Nagyon nehéz volt ezt kimondani, főleg a kollégáknak, s a közös feldolgozás azóta is zajlik – mondja Antal a romkocsmás hangulatú, szedett-vedett bútorokból kialakított kerthelyiségben. A terveket firtatva annyit tudtunk meg: egyelőre azt gondolja, hogy teljesen más területen keres munkát. A Paraba tehát búcsúbuli(k)ra várja minden egykori és jelenlegi rajongóját: a FIN keretében szeptember 24-én és 25-én lehet majd mulatni.