Az Ewald Rézfúvós Együttes másodszor lépett fel Székesfehérváron

A „Laudate eum in sono tubae – Dicsérjétek őt trombitákkal!” mottójú záróestnek az első koncerthez hasonlóan a Szent Imre-templom adott otthont, ahol az Ewald Rézfúvós Együttes műsorát hallgathatták meg az érdeklődők. Az 1996-ban alakult kvintett (jelenlegi tagjai: Bakó Levente, Tarkó Tamás, Sonkovics Lóránd, Magyar Péter, Peresztegi Attila) alig néhány év alatt kilenc jelentős nemzetközi versenyen szerepelt sikerrel, művészi munkájukat 2002-ben Liszt-díjjal ismerték el, a kortárs zene előadása terén kifejtett tevékenységük pedig négy alkalommal érdemelte ki a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda által adományozott Artisjus-díjat.

Magától értetődő természetességgel zenéltek a fúvósok a koncertsorozat záróeseményén

Az együttes épp olyan otthonosan mozog a világ nagy koncerttermeiben, mint hazai és határon túli kistelepülések iskoláiban és művelődési házaiban: nem dicsérhető eléggé az a kulturális misszió, amelynek során számtalan ifjúsági hangversenyen ismertetik meg a zenehallgatók új generációit a klasszikus zene értékeivel. Ebbéli aktivitásuk a pandémia alatt sem szünetelt, sőt: ha kellett, szabadtéren szólaltatták meg műsorukat. A helyzet javulásával fellépéseik száma pedig csak tovább nőtt: nagy örömünkre szolgált, hogy az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezetőségének meghívását elfogadva, zsúfolt naptárukba még egy székesfehérvári koncertet is beiktattak.

Az együttes művészeti vezetője, Bakó Levente trombitaművész úgy emlékezett, hogy először jártak városunkban: nos, másodszor – a 2003–2004-es idényben a Szent István-teremben, az azóta megszűnt Mesterbérlet keretében adtak sikeres hangversenyt. Tény, az akkori felálláshoz képest három helyen is változott az együttes összetétele (Bakó Levente mellett már csak Tarkó Tamás trombitaművész játszik az alapító tagok közül), így most szinte egy új Ewald kvintettet hallhattunk. A koncert dramaturgiája – jóllehet ezúttal templomi környezetben került rá sor – ezzel együtt nem változott: Bakó Levente élvezetes, könnyed kommentárokkal vezette fel a műsorszámokat, a zenetörténeti tények mellett vidám epizódokat is felelevenítve az együttes történetéből. Mivel rézfúvós együttesre nem minden nagy zenei korszakban komponáltak eredeti műveket, programját kizárólag átiratokból állította össze a kvintett. Több évszázad euró­pai zenetörténetét átívelő műsoruk műfajok színes választékát kínálta az operarészletektől (Rossini, Verdi, Bizet) angol reneszánsz táncokon és barokk mesterek (Albinoni, Bach, Händel) darabjain át Liszt II. magyar rapszódiájáig. Az eredetileg nem fúvós hangszerekre szánt szólamok előadása persze elsőrangú hangszeres felkészültséget kí­ván: az Ewald Rézfúvós Kvintettet e tekintetben nem érhette kritika, az öt muzsikus egyaránt perfekt művésze hangszerének. Különösen is nagy élvezetet szerzett hangképzésük minősége: a legzengőbb, már-már orgonát idéző fortissimóban is megőrizték a hangzás fényét és finomságát. Mindehhez stílusos formálás, pontos artikuláció, tiszta intonáció, sallangmentes hang­indítások és lezárások társultak, magától értetődő természetességgel.

A Bakó Levente konferanszait hangos derültséggel követő közönség remekül szó­rakozott, és a fergeteges Liszt-rapszódia után nagy vastapssal mondott köszönetet a művészeknek: az Ewald kvintett egy rövid és hangulatos ráadásdarabbal köszönt el a templom padsorait teljesen megtöltő hallgatóságtól.