Új helyszínen: az orgona dicsérete

Idén új helyszínt avatott a Harmonia Albensis: a második hangversenynek az evangélikus templom adott otthont. Ehhez a választáshoz az apropót az egyházközség 2019 októberében felszentelt két manuálos, 25 regiszteres orgonája adta, amely jelenleg kétséget kizáróan a város legjobb hangszere: kézenfekvő volt, hogy a templomi sorozat hagyományos orgonaestjére itt kerüljön sor. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vezetősége és a presbitérium együttműködésének hála a megvalósítás útjába nem is gördült akadály.

A szervezők Virágh András Gábor zeneszerző-orgonaművészt hívták meg vendégszereplésre, aki 2011-ben a Mesterbérlet, 2016-ban a Musica Cisterciensis keretében adott koncertjei után harmadszor lépett fel városunkban. A muzsikus valódi zenészdinasztia jeles képviselője: nagyapja, Virágh Endre és édesapja, Virágh András egyaránt neves orgonisták és pedagógusok (utóbbi játékát több alkalommal is volt lehetőségünk hallani Székesfehérvár templomaiban). Az ő kezükből vette át Virágh András Gábor a családi stafétát, s viszi tovább egyre növekvő sikerrel. Tíz esztendővel ezelőtt, első hangversenyén még frissen végzett orgonaművészként ült a Szent Imre-templom hangszeréhez, a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának hallgatójaként – ma két diplomája mellett doktori fokozattal rendelkezik, generációjának egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzője és orgonistája, a budapesti Szent István-bazilika orgonaművésze, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanársegédje, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnökségi tagja, a Studio5 csoport alapító tagja, Erkel-díjas zeneszerző. Kompozícióit neves bel- és külföldi kiadók jelentetik meg, egyre többször adják elő hazai és külföldi pódiumokon, ő maga pedig rendszeresen hangversenyezik Európa számos országában, illetve a tengerentúlon.

Több évszázad orgonazenéjéből válogatott műsorában Mendelssohn A-dúr orgonaszonátája, Bach e-moll prelúdium és fúgája, Liszt Angelus! című darabja és Franck Final című kompozíciója kapott helyet: saját zeneszerzői műhelyét példamutató szerénységgel ezúttal egy rövid, ám nyelvezetében igen jellemző alkotása, az Impromptu mutatta be.

A hangversenyeit rendszeresen látogatók számára már nem volt meglepetés, ám ismételten a legnagyobb elismeréssel jegyeztem fel: Virágh András Gábor ezúttal is kotta nélkül, önmagának regisztrálva szólaltatta meg igényes programját – hibátlanul. Játékának legnagyobb értékét abban a pluszban látom, amelyet csak egy zeneszerző sajátos hallásmódja képes hozzáadni az elsőrangú hangszeres teljesítményhez: az a különleges tudás, amely mintegy felülnézetből képes rátekinteni az előadandó művekre. E komplex megközelítésnek köszönhetően valamennyi darab stílusos, tökéletesen világos, szépen felépített, lendületes és életteli előadásban részesült, mind a nagyforma, mind a részletek rendkívül plasztikus megformálásával, magasrendű zenei élménnyel ajándékozva meg a hallgatóságot.

A hivatalos program befejezése után Virágh András Gábor az ismert Luther-korál, az „Erős vár a mi Istenünk” dallamát alapul vevő mesteri rögtönzéssel tette fel a koronát az estre, tovább bontogatva a hangszerben rejlő hangzáslehetőségeket. Az evangélikus templom padsorait teljesen megtöltő közönség hatalmas vastapssal köszönte meg a művésznek a sokáig emlékezetes hangversenyt.