A színház és a könyvek szerelmese Stéger Ildikó

– 15 éves koromban kerültem a Szabad Színházhoz. Bicskei lányként itt, Fehérváron voltam kollégista, aztán később akárhová is kerültem, minden héten itt voltam a színházi próbákon. Annyira megszerettem Székesfehérvárt, hogy végül ezt a várost választottam otthonomnak, azóta is itt vagyok – emlékezett Stéger Ildikó, aki már gyerekként is szeretett „színházasdit” játszani: összefogta a környék fiataljait, és együtt csináltak előadásokat. Mint mondta, a színház által megszámlálhatatlan élménnyel gazdagodott, olyan helyekre is eljutott, ami keveseknek adatik meg. Nem külföldről van szó, olyan kisebb falvakra, nagyobb városokra utalt, amelyeken át megismerhette szinte az egész országot. A színpad mellett a művészet más ágaiban is szívesen kipróbálta magát: fuvolán, gitáron tanult, emellett a sport is fontos része az életének.

– A szüleim mindig azt mondták, hogy legyen egy „rendes” foglalkozásom. Így lettem óvónő, majd később nyelvtanár. Így megmaradt a kapcsolatom a gyerekekkel, és a színházat is be tudtam vinni a munkámba. Mindenki szeret játszani, kicsik és nagyok is. Az angollal való ismerkedésnél is fontos szerepe van a játéknak. Gyerekkoromban egy amerikai kislánnyal játszottam, aztán pár év múlva, amikor az angolnyelv-oktatással kerültem kapcsolatba, olyan érzésem volt, mintha előző életemben már angol nyelvterületen éltem volna. Ha azt mondanák, hogy válasszak a színpad, és a „civil” munka között, nem tudnék. Mindkettőre szükségem van – mondta Stéger Ildikó, aki arról is mesélt, melyek azok a tárgyak, amelyek a színházhoz, színpadhoz kapcsolódnak, és sok szép emléket hordoznak. A választás nem volt könnyű.

– Közel állnak hozzám azok a ruhák és jelmezek, amelyek akkor voltak rajtam, amikor a gyerekeimmel együtt szerepeltünk egy darabban. Három gyerekem van, és nagyon fontos számomra, hogy ők is itt vannak körülöttem a színpadon – tette hozzá. Stéger Ildikó számára különleges jelentőséggel bír egy saját maga által készített kellék, ami több színdarabban is bizonyított már.

– Ez egy fejdísz, amit a kedvenc darabomban, a Szentiván­éji álomban hordtam először, amikor Titániát játszottam, aztán Gorsiumban a császár bevonulásánál is rajtam volt, és ezenkívül még számos helyen fel tudtam használni. Két fülbevalóból és egy nyakláncból készült. A hosszát kitoldottam, hogy fejre lehessen tenni – mesélt a saját készítésű fejdíszről a Szabad Színház társulatának tagja, akinek életében a zene, a mozgás, és a színház mellett meghatározó szerepet játszanak a könyvek is.

– Gyerekkoromban naplót írtam, egy szem gyerekként a könyv volt az én világom. Anno Angliában az egyik kolléganőm férjének volt egy antikváriuma, amit felszámoltak. Kérdezték, hogy kellenek-e nekem könyvek. Így végül szinte az egész antikvárium hozzám került, egy teherautónyi könyvet hoztak haza. Most még a pincében tárolom őket, de majd egy lakáskönyvtárat szeretnék nyitni – beszélt könyvek iránti elkötelezettségéről. Természetesen a kötetek között is akad legalább egy, ami valamiért különlegesebb a többinél.

– A Vörösmarty Színházzal együtt színpadra állítottuk a Perelj, Uram! című darabot, amiben én is szerepelhettem. Amikor a Nemzeti Színházban adtuk elő, akkor a csákberényi polgármester, Vécsei László mindenkinek adott a kezébe egy újonnan kiadott Perelj, uram! kötetet. Ez egy kincs számomra, ez az én személyes kedvencem – mesélte Stéger Ildikó, aki habár sokféle könyvet olvas szívesen, személyes kedvencei a krimik.