Táncosok kreatív, egyedi dolgozatai – Rendhagyó előadást láthattunk a Székesfehérvári Balett Színháztól

A Pelikán Fészek kamaraterme adott otthont a minap a Koreográfus showcase című produkciónak, amelynek különlegessége, hogy a társulat táncművészei alkották a koreográfiákat. Ez egy új kezdeményezés a balettszínháznál, hiszen az igazgató, Egerházi Attila szeretne így is lehetőséget adni azoknak a táncosoknak, akik más oldalukról is meg akarnak mutatkozni. Az első alkalommal hat művész vállalkozott arra, hogy koreográfiát készít, és kiválasztja, hogy azokat kik táncolják.

Volt koreográfus, aki maga adta elő a saját darabját, más szerepelt a társa által alkotott táncban, és volt, aki csak kívülről irányította az általa elképzelt koreográfia megvalósulását.

Az előadás előtt Egerházi Attila köszöntötte a közönséget, és kifejezte: nagyon boldog, hogy ismét a széksorokból nézhetjük őket. Elmondta, miért is olyan fontos az új projekt. A koreografálás tanítása nem igazán lehetséges, a szakmai tudást leginkább gyakorlattal lehet összeszedni. Azzal pedig, hogy új alkotók bontakozhatnak ki műhelyükben, mind a társulat, mind a táncszakma nyerhet. A koreografálás nagyobb kreativitásra ösztönzi a művészeket, és igen összetett gondolkodást kíván meg.

A bemutatott hat „dolgozat” – Egerházi nevezte így – igen meggyőző volt. Mindegyikben megmutatkozott alkotója érzékenysége a világ történéseire, az emberi lélek és a kapcsolatok törékenységére, a táncok pedig kifejezően adták át a gondolatokat.

Elisa Insalata öt táncosra koreografálta az embert érő traumákat és az azok hatásait érzékeltető mozdulatsorokat. A líraian kezdődő, majd dinamikussá váló táncban a maszkos alakok időközben megválnak elidegenítő álarcaiktól, s fájdalmaikat őszintén, csoportban vagy egyénileg fejezik ki.

Valerio Zaffalon sajátos szerelmi történetében a belső nyugtalanságról, az embert gyötrő félelmekről árulkodnak a mozdulatok – megszabaduljunk ezektől, vagy inkább játsszunk velük?

Leigh Aldersont Robert Browning A Porphyria szeretője című költeménye ihlette meg, erre alkotott a féltékenységet körüljáró, drámai, erotikától fülledt koreográfiát, amely sajátos, groteszk befejezéssel zárul.

Dušana Héraková maga is táncolja két művészre megálmodott koreográfiáját, amely életünk fontos kérdéseinek feltevéséhez, az igaz válaszok kereséséhez kapcsolódik.

Yoshitake Koh formabontó, napjaink jelenségeiből is merítő koreográfiája az ellentmondásokról, azok változásáról szól.

Cristina Porres Mormeneo pedig maga adta elő finom „táncversét” a rejtett érzelmekről, dilemmákról, az emberi bizonytalanságról.

A Koreográfus showcase folytatódik, így remélhetőleg minden évben várható ilyen, érzelmeket, gondolatokat előhívő előadás. A társulat ezen a héten Tánclabor foglalkozásokat tart, amelyekre előzetesen lehetett jelentkezni.