Olasz melódiák varázsa

A koronavírus-járvány intenzitásának csökkenésével örvendetesen sokasodnak a nívós kulturális események városunkban. Ezek sorába illeszkedett az Alba Regia Szimfonikus Zenekar nyáresti hangversenye, amelynek jól csengő címe, Italia bella, kevés kétséget hagyott műsora felől: előbb az olasz operatörténet mestereinek kompozícióit hallhattuk, majd Felix Mendelssohn-Bartholdy népszerű Olasz szimfóniája zárta a szünet nélkül megrendezett koncertet.

Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tevékenységét nyomon követő zenebarátok figyelmét feltehetően nem kerülték el az elmúlt hónapok eseményei: ifj. Major Istvánt május elején Ruff Tamás váltotta az igazgatói székben, aki a fiatal magyar karmester-generáció nagyra hivatott képviselőjét, Dobszay Pétert kérte fel a művészeti vezetői feladatok ellátására. Jóllehet ezúttal már ő dirigált, az együttes vezetősége a koncert promotálása során jelezte, hogy az új vezető karmester a város zenekedvelő közönsége előtti debütálására augusztusban, nagyszabású szabadtéri hangversenyen kerül majd sor (megrendezésének remélhetőleg nem lesz akadálya). Az Italia bella program ekként még nem a zenekar új korszakának nyitánya volt, hanem a több hónapos bezártság utáni nyitás részeként a zenebarátoknak szánt zenés ajándék, akik a mögöttünk álló fél évben csak az online-térben találkozhattak az Alba Regia Szimfonikus Zenekar művészeivel.

Mindezek fényében szívmelengető érzés volt hallani a színpadra lépő muzsikusokat fogadó, a „mi zenekarunkat” köszöntő tapsot. Úgy gondolom, a muzsikusokat inspirálta a szívélyes fogadtatás: Rossini halhatatlan vígoperája, A sevillai borbély nyitányát vehemens lendülettel, hatalmas dinamikai kontrasztokkal játszották el, Dobszay Péter fölényesen biztos vezetésével.

Az est közreműködője Decsi András operaénekes volt, aki előbb Nemorino románcát adta elő Donizetti Szerelmi bájital című operájából, majd Verdi Traviatájából énekelte Alfréd 2. felvonásbeli áriáját. A művészt a magas fekvésekben is erőteljes és csengő hangja, tiszta és pregnáns artikulációja az olasz repertoár hivatott előadójává teszi: megérdemelten aratott nagy sikert.

A két énekszámot Puccini Krizantémok című darabja választotta el. A Savoyai Ferdinand herceg halálára írott megrendítően szép kompozíció pompás tolmácsolásban részesült: az Alba Regia Szimfonikus Zenekar vonóskarát nagyon régen hallottuk ilyen intenzitással, ilyen gazdag hangzással és igényes frazeálással játszani.

Már a Rossini-nyitányban feltűntek a fúvósok erős, karakteres színei és a vonóskar markáns vonókezelése: ugyanezzel a felszabadult, energikus muzsikálással találkozhattunk a Mendelssohn-szimfóniában is, a nagy forma ívének pontos megrajzolása és számos részlet gondos kidolgozása mellett. Nem kétséges: az interpretáció magas színvonala elsősorban Dobszay Péternek volt köszönhető, aki muzikalitását, zenei tudását és csiszolt karmesteri eszköztárát tekintve máris a zenekarvezetés avatott mestere ‒ s akire bizony régóta vártunk. A szimfónia első tétele után spontán kirobbanó taps, majd a fergeteges zárótételt követő ováció ‒ amelyhez a nézőteret szinte teljesen megtöltő publikum mellett a zenészek is csatlakoztak ‒ a zenekar, a dirigens és a közönség közös útjának első lépéseinél mindenesetre a legszebb reményekre jogosít.