A prioritások is megváltoztak – Bartyik Gáborral, a Péntek 3 Tejátrum vezetőjével beszélgettünk

Idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a Péntek 3 Tejátrum.

– Maga az alapgárda 1991-ben alakult, ám eredetileg ez a Vasvári Gimnáziumnak volt egy kihelyezett színjátszó csoportja. Akkori alapítója többek között Tóth László volt – aki később A Szabadművelődés Háza igazgatója lett –, ő vitte a rendezést is, és lett a későbbi Péntek 3 Tejátrum rendezője, vezetője. Gyakorlatilag én tőle vettem át a stafétát, ami 1991 óta számos néven futott már. Tóth Laci halála után változtattuk vissza Péntek 3 Tejátrumra. Ez az akkori csapatösszetételhez is jobban passzolt, a régi hagyományokhoz való visszatérést is jelentette.

Mikor vetted át a társulat vezetését?

– Most már nagyjából tíz éve, ami egyébként egy tervezett dolog volt. Azzal a szándékkal jöttem ide 2003-ban, hogy egy kicsit belelássak a rendezésbe, inkább ez a része érdekelt, a színészi munka nem áll annyira közel hozzám. Laci bácsi közölte, hogy anélkül ez nem megy, hogy egy kicsit a színészkedésbe is belekóstoljon az ember, úgyhogy eleinte játszottam is, aztán viszonylag gyorsan elkezdtem segíteni a rendezésben, úgyhogy egy idő után már partnerekként dolgoztunk együtt.

Mennyire nehéz összetartani egy amatőr társulatot? Hiszen ez senkinek sem főállás, mindenkinek megvan mellette a civil élete, munkája.

– Amikor csatlakoztam, 16-17 évesekből állt a csoport, akkor viszonylag egyszerű volt, mert nagyon erőteljes volt a csapatszellem, péntekenként mindig szívesen találkoztunk, a próbák után egyéb közösségi életet éltünk, nyaranta elmentünk csapatépítőkre. Ahogy nőttünk, idősödtünk, a prioritások is megváltoztak. A mostani gárda jellemzően már családosokból áll. Ez is az oka annak, hogy évente egy darabot állítunk színpadra, mert ugyan nem vagyunk sokan – tíz-tizenkét fő –, de már nehezebb összeegyeztetni a dolgokat próba és előadás szempontjából is.

A jellemzően kamaszokból álló társulat tagjai az évek alatt felnőttek. A színre vitt darabokban is visszaköszön az a fejlődés, amin átmentetek?

– Alapvetően igen, bár Laci bácsi rendezési stílusa eleve egy kicsit a felnőttesebb darabok irányába sodort minket már fiatalabb korunkban is. Mindig inkább a drámai vagy tragikus darabokat kedvelte – én is így vagyok vele. Nyilván ennyi idő után már felmerül a játszók részéről a változatosság igénye, időnként próbálkozunk vígjátékkal is. Szerintem a csapatnak is sokkal jobban állnak ezek a darabok. Annak idején inkább a klasszikusok közül válogattunk, most már a modern, posztmodern, kortárs felé tolódunk.

Utoljára 2019-ben álltatok színpadon, mit vittetek akkor színre?

– Az utolsó darabunk Erdős Virág Kalocsa című drámája volt, ami a Vígszínház számára készült, ez egy kevés szereplős alkotás. Már akkor megfogalmazódott, hogy szeretnénk egy kicsit vidámabbat csinálni, mert előtte mindegyik valamilyen szinten az emberi élethelyzetek drámájáról, tragikus élethelyzetekről vagy a halálról szólt. A Kalocsa első felvonása kifejezetten vígjátékinak tűnt, aztán végigolvastuk a szöveget, és pont az volt benne az érdekes, hogy ez egy vígjátéki köntösbe bújtatott kőkemény dráma. Nagyon szeretem ezt a darabot.

Hogy telt a társulat számára az elmúlt szűk másfél év? Voltak online próbák, kapcsolatban maradtatok?

– Amikor egyáltalán nem lehetett találkozni, akkor inkább csapatösszetartó online beszélgetéseink voltak. Ebben az időszakban kevésbé tudtuk összeverődni, munkára nem is igazán volt lehetőség. Az első járványhullámnál még az új darab keresése és a szöveg összeolvasása online történt, az működőképes volt, de maga a kivitelezés már nem.

Melyiken dolgoztatok ekkor?

– Ez Pozsgai Zsolt Razzia című darabja volt, egy kifejezetten lagymatag vígjáték. Az a terv, hogy ezt most megpróbáljuk folytatni, már néhány hete visszatértünk, próbálunk. Nincs könnyű dolgunk, a nyári találkozások mindig zaklatottabbak, nehezebb összeszervezni az embereket. Van egy keménymag, akik nyáron is járnak, ha hozzájuk találunk valakit, aki bevállalja a Kalocsa egyik kieső szerepét, akkor ebben az időszakban annak a felújításával is foglalkozunk, ha ez nem jön össze, akkor lehet, hogy belekezdünk egy új, pár szereplős színdarabba.

A Péntek 3 Tejátrum a Paál István Fesztivál – amatőr színjátszó találkozó – főszervezője. Lesz idén IX. Paál István Fesztivál?

– Meglátjuk. Egyelőre a szervezést valamilyen szinten elkezdtük, a Székesfehérvári Közösségi és Kulturális Központ igazgatónőjével egyeztettem, egyelőre nincs akadálya a fesztivál megrendezésének. Azt érzékelem, hogy szívesen segítenek a lebonyolításban. Összességében pozitívak a kilátások, így főleg az a kérdés, hogy az akkori helyzet majd lehetőséget ad-e erre.