Az Aranybulla Könyvtárban jól ismerik az olvasók igényeit

Amióta bezártak, és nem fogadhatnak olvasókat, azóta is körülbelül kétszáz kérés érkezett hozzájuk az olvasóktól e-mailben, telefonon vagy közösségi oldalas üzenetben. Több mint hatszáz könyvet adtak át a könyvtár ajtajában, vagy szállítottak házhoz – talán ez a legjobb bizonyíték arra, hogy minden külső körülmény, korlátozás ellenére igenis szükség van rájuk: a könyvtárra és a könyvtárosokra. Meg persze magukra a könyvekre.

Rendhagyó évforduló

A Köfém lakótelepen működő Aranybulla Könyvtár 2020-ban ünnepelte létrejöttének huszadik évfordulóját. A nem szokványos körülmények miatt ők sem tudták megvalósítani az eredetileg tervezett jubileumi eseményeket, úgyhogy az utóbbi hetekben online, a közösségi oldalukon és honlapjukon voltak jelen aktívan. Ide készítettek hűséges tagjaiknak, látogatóiknak videós összeállítást, itt osztottak meg könyvtárismeretet tesztelő kvízt, és más módon is emlékeztettek a húsz évre.

Mi a három könyvtáros hölgyet, Csiszárné Mahler Mónika igazgatót, Berta Szilviát és Csurdi Ildikót kértük egy kis múltidézésre.

Mónika – aki személyesen is jubilál, hiszen tíz éve igazgató – felelevenítette a kezdeteket: – Egykor még a Köfém könyvtára volt itt az épületben, ám az nem a mi jogelődünk. Létezett ugyanis a Szakszervezetek Megyei Könyvtára (SZMK), amely az egykori Szakszervezeti Székházban működött. Ennek voltak úgynevezett letétei például üzemekben, és a könyvtárosok az ott dolgozókat segítették. Ellátták őket könyvekkel, módszertani tanácsokat adtak, és hasonlók. A rendszerváltás után a szakszervezeti hálózat megszűnt a könyvtár esetében is, ekkor hoztak létre egy budapesti központú intézményhálózatot, amelynek utóda a Területi Művelődési Intézmények Egyesülete. Ennek lett és maradt tagja az Aranybulla. A könyvtár 2000 szeptemberében nyitott újra, miután a Szakszervezeti Székházból és több más helyszínről átköltöztették az állományt. Akkor még csak az olvasóterem és egy másik helyiség volt meg. Azt a részt, amely jelenleg gyermekrészleg, 2017-ben nyitottuk össze az olvasóteremmel. Erre az­után kerülhetett sor, hogy megszűnt a Zentai úti Általános Iskola könyvtára, és el kellett helyezniük az állományt. Azóta közel ötszáz négyzetméteren működünk.

A könyvtár az elmúlt húsz évben sok más szolgáltatást is nyújt a kölcsönzés mellett. A digitalizálódó világban átértékelődtek a hagyományos könyvtári funkciók, és bizony nem mindig sikerül megfelelni az igényeknek. Az Aranybulla azonban olyan lehetőségeket kínál, amelyekkel könnyebbé válhatnak az emberek hétköznapjai. Kicsit amolyan „mindenki irodája”-szerűen működnek, vagyis hozzájuk lehet menni fénymásolni, önéletrajzot íratni – amiben tudnak, segítenek. Még akár ügyeket is intéznek a környékbelieknek, de azért nem minden esetben. Amikor valaki visszaél a segítő szándékkal, azt nehezen élik meg, ám ez viszonylag ritka – mesélte a három hölgy, akik más-más időpontokban kerültek az intézménybe.

Szilvia hét éve érkezett, akkor még kulturális közfoglalkoztatottként, hamarosan azonban állandó munkatárs lehetett. Ugyanígy történt ez Ildikóval, aki négy éve dolgozik együtt a többiekkel. Mónika a legrégebbi „motoros”: ő a Köfém-könyvtárban kezdett, aztán a VOKE-ba (vasutas művelődési ház) került, ahol idővel igazgató lett. Gyermekei születése után viszont az Aranybulla részéről megkereste az akkori vezető, Fülöpné Olga, így áthelyezéssel visszatért a könyvtári világba, és hamarosan igazgatóként dolgozott.

A környezet nagyon családias, a könyvtárosok szinte minden olvasót ismernek már. Éppen ezért tisztában vannak az igényekkel is, és azoknak megfelelően tudnak olvasnivalót ajánlani. A kölcsönzés mellett odafigyelnek a közösségi életre is, amely igen élénk: van például papírfonó szakkörük, gyerekfoglalkozást is szerveznek, és időnként rendeznek kiállítást, egyéb rendezvényt, természetesen Covid-mentes időszakban. 2021-ben újdonsággal készülnek: biblioterápiás foglalkozást szeretnének indítani, amint lehet…