Illyés Gyula sok szép emléket köszönhet cecei nagyszüleinek

Illyés – 1933-ig eredetileg Illés – Gyula 1902-ben született – nem Cecén, hanem a mai Tolna megyéhez tartozó Sárszentlőrinc- Felsőrácegrespusztán. Mégis javában köthetjük a Fejér megyei településhez, hiszen a bevezetőben is citált idézet abból a Puszták népe című szociográfiai műből származik, amely több ízben táplálkozik a Cecén élt anyai nagyszülők jóvoltából megtapasztalt élményekből.

Illyés Gyulát 1902-ben Pálfán keresztelték meg, diákéveit Tolnában töltötte (tanult a dombóvári katolikus főgimnáziumban is), s a család – miután az édesapa összetűzésbe keveredett Apponyi gróffal – Simontornyára is elköltözött. Illyés az utóbbi helyszínen végezte el az elemi ötödik osztályát. A mai Fejér megyéhez a szünidőben kapcsolódott jobban: ezt az időszakot az Illés nagyszülők ozorai vagy az anyai nagyszülők cecei házában töltötte. Édesapja és édesanyja 1916-ban váltak el egymástól. Az elsőszülött gyermek, a báty, Ferenc még fiatal felnőttként elhunyt, nővérét, Klárát apai nagynénje nevelte fel, míg ő idegenkedett az ozorai nagyszülők szigorától, így a cecei felmenőkhöz vágyott. Itt tapasztalta meg aztán a meghitt családi légkört, ahol elmondása alapján a nagymama a „szellem erejével” vezette a háztartást, s ahol a család a jómódú református részben élhetett. A Puszták népe egy kor dokumentuma: az író személyes élményein keresztül mutatja be a „puszták népének” (lakóinak) viselkedését, életét, a munkával zajló hétköznapokat és az ünnepeket. Külön öröm, hogy számunkra így még személyesebb ez az írás.