Emlékév 2020 – A tények feltárulnak, az emlékek megelevenednek

A mezőföldi kisváros negyedszázados évfordulóján, 2017-ben a városnapon nyitották meg a Csekonics-örökség című kiállítást a Batthyány–Draskovich–Csekonics-kastély emeleti szárnyában. Az akkori első felvonást 2020. február végén követte a második. Az enyingi emlékévek sorozatában az idén a Csekonics család került fókuszba. Csekonics-mozaikok címmel Rideg Lászlóné Zsuzsa nyugdíjas könyvtár­igazgató, helytörténeti kutató tartott előadást. A témában az ő tanulmánya nyomán elevenítettük és elevenítjük föl a Csekonics család történetét.

– Még itt csengenek a fülemben azok a szavak, amelyeket 2017 szeptemberében a Csekonics család zsombolyai uradalmának épített örökségét bemutató kiállítás megnyitóján mondtam arra vonatkozóan, hogy miért a család zsombolyai életének időszakával foglalkozunk. Akkor úgy éreztük, még nem állunk készen arra – sem a rendelkezésünkre álló anyag, sem felkészültségünk tekintetében –, hogy az enyingi időszakról színvonalas kiállítást vagy egy tartalmas előadást hozzunk létre – mondta el lapunknak a helytörténeti kutató.

– Az azóta eltelt csaknem három évben elképesztően sok anyag gyűlt össze, ugyanakkor még mindig nagyon sok mindent nem tudunk a család csaknem 300 éves magyarországi történetéből. Egyrészt ez adta az ötletet a tanulmányom címválasztásához, hiszen sok még a hiányzó mozaik. (Vagy mondhatom úgy is: sok már a helyére került…) Másrészt ha a teljes élettörténetüket ismernénk, akkor is csak mozaikok felvillantására lenne időnk egy-egy előadás keretében.

Felvetődhet a kérdés: 2020 miért a Csekonics család emlékéve Enyingen? A szervezők az emlékév megrendezésével is jelezni szerették volna, hogy a Csekonics név fogalmat jelent. Nem a II. József korabeli generálist, Józsefet, nem a jótékonykodó Jánost, nem a „legnagyobbként” emlegetett I. Endrét és nem az Enyingen tevékenykedő kései utódokat, Sándort, Erzsébetet vagy II. Endrét, hanem együttesen, összevetve mindent, ami évszázados szorgalmat, okosságot, kitartást, kellő időben való alkalmazkodási képességet, hatalmat és vagyont (mesés vagyont) jelentett.

Nem vagyok én Csekonics! – magyarázkodunk, amikor pénzt kellene kiadnunk valamire, ami nem fontos, nem sürgős, ám meglehetősen borsos az ára. Fizet, mint a Csekonics, vagy azt hiszi, ő a Csekonics – mondjuk, ha valaki sok pénzt ad ki valamiért, vagy ha két kézzel szórja a pénzt.

A Csekonics rövid életű, ám annál jelentősebb tagokkal bíró, horvát származású magyar történelmi család. A család a 16. században költözött Magyarországra; első ismert ősük a Vas vármegyében élő Matija Cekonic (magyaros írásmóddal: Csekonics Mátyás) és Marics Judit házasságából 1719-ben született Csekonics Pál, aki 1753. január 29-én nemesi és egyben bárói címet kapott Mária Teréziától.

Ridegné Zsuzsa két nagy fejezetre tagolva mutatta be lapunknak tanulmányát. Az elsőben többek között Csekonics Józsefről (1757–1824), a mezőhegyesi ménes megálmodójáról beszélt. Legteljesebb pályaképét Ernst József rajzolta meg, melyből egy széles látókörű, a lótenyésztéshez jól értő, az országos helyzetet és ügyeket világosan áttekintő és értékelő, azokban tevékenyen részt vevő, rendkívüli szervezőképességű, nagy munkabírású, a felvilágosodás gyakorlati gazdasági emberének képe bontakozik ki.

A zsombolyai uradalom megalapításával Csekonics József megteremtette egy virágzó gazdaság kialakításának lehetőségét. Leszármazottainak a birtok folyamatos fejlesztésével sikerült modern, Európa-szerte ismert, korszerű gazdaságot kiépíteniük. Fiai és unokái további birtokokat vásároltak Fejér, Baranya, Tolna és Bács megyében, de haláláig ő maradt a család feje, egy valódi pater familias, akitől mindenki tanácsot kért, s aki szigorúan őrizte a családi kincstár kulcsát.

– A Csekonics család gazdaságát és gazdagságát megszilárdító Csekonics János 1880-ban bekövetkezett halála után a családi vagyon fiára, Endrére szállt. I. Endrét (1846–1929) már korában a „legnagyobb” Csekonicsnak titulálták. A Torontál megyei Gazdasági Egyesület 1884-ben szervezett nagykikindai kiállításán a Csekonics-uradalom is felvonult. A kiállítási jelentésben azt írták az uradalomról, hogy egy fejlett kiskirályság volt, mintegy állam az államban.

Csekonics Sándor (1872–1952) alakját és az enyingi éveket második beszélgetésünk alkalmával idézte föl Ridegné Zsuzsa. Endre gróf négy fia közül az elsőként született Sándort tekintette utódjának. A családi visszaemlékezések szerint Sándor grófnak voltak bizonyos érdekes szokásai: feleségével csak franciául, kutyáival kizárólag németül társalgott, káromkodni azonban csak magyarul volt hajlandó. Sándor a zsombolyai mellett az annak alig tizedét kitevő enyingi uradalmat is igazgatta. Az enyingi évek, a család újkori históriája és az „utolsó” Csekonics, II. Endre története már egy újabb beszélgetés alapját képezheti…