A gyermek még ott rejtőzik bennünk

Az első könyvet meseregénynek szokták nevezni. Amikor egy felnőtt azt hallja: mese, egyből a gyerekekre gondol. S voltaképpen jól is van ez így. Csak ne felejtsük, hogy az a gyermek még bennünk is ott rejtőzik valahol. Nekünk is szól ez a mese. Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika.

Minden jegyespárnak kötelező olvasmányként ajánlom. Úgy, hogy naponta legfeljebb egy fejezetet szabad elolvasni. Nem külön-külön, hanem együtt – az egyik felolvassa a másiknak. Aztán meg szabad keresni benne azokat a kérdéseket, amelyek érintenek bennünket. Egy házaspáros körben egy éven keresztül olvastuk ezt a mesét. Az elején még kicsit álmélkodva, hogy ez gyerekeknek való, és hogyan is szólhatna minekünk. Az utolsó fejezeteknél azonban már nem is értünk a végére a sok-sok gondolatnak, amit felvetett bennünk.

Most is hát, aki teheti, ne egyedül olvassa, hanem üljön gyerekeik ágya mellé az édesapa és édesanya, olvassák együtt, hallgassák együtt szegény Dzsoni és Árnika történeteit!

Akik pedig a súlyosabb mondanivalót keresik, azoknak hadd ajánljam a szerző Csillagmajor című novelláskötetét. A stílus igazi „lázár­ervines”, csak úgy sodorja az olvasót a novellák története. Itt-ott átlépünk a valóságból valami szimbolikus világba, s ha azt a lépést sikerül megtennünk az íróval, valami egészen különleges gazdagságot találunk.

Jó olvasást, és gazdagító napokat kívánok a húsvéti ünnepek után is!