Megkezdődött az Alba Regia Szimfonikus Zenekar újabb bérleti sorozata

Jó hangulatban kezdődhetett meg tehát a hangverseny, melynek második részében – az elmúlt évad végén revelációként hatott Bruckner-szimfónia után – ismét egy rendkívül igényes kompozíció, Gustav Mahler Negyedik szimfóniája csendült fel.

Az első félidőben Smetana Moldva szimfonikus költeményét, valamint Mahler dalciklusa, A fiú csodakürtje három darabját hallhattuk. Az est szólistája Pasztircsák Polina opera-énekesnő, dirigense Dubóczky Gergely volt.

A zenekar továbbra is tartja már korábban is hozott jó formáját

Bedrich Smetana Hazám című, hat szimfonikus költeményből álló sorozata 1874–1879 között keletkezett: a művek Csehország természeti szépségeit és dicsőséges történelmi múltját öntik hangokba. A ciklus második darabja, az üde zenei gondolatokban, pompás hangszerelési ötletekben bővelkedő Moldva szerzője méltán legnépszerűbb alkotása. A zenekar nagy lendülettel (az optimálisnál kissé talán gyorsabban is) szólaltatta meg a kompozíciót: örömmel állapíthattuk meg, hogy az együttes továbbra is tartja jó formáját, erőteljes és sokszínű hangzásképpel adták vissza a mű változatos karaktereit. Az 1888 és 1898 között keletkezett Mahler-dalciklus – amelynek szövegei az életmű egyik forrásának számító, A fiú csodakürtje című népköltészeti gyűjteményből származnak – tizenkét tételéből ezúttal három (Kis rajnai legenda; Ahol a szép trombiták szólnak; A nagy értelem dicsérete) csendült fel.

A dalok tökéletes előadóra találtak Pasztircsák Polinában, aki nemcsak számtalan árnyalatot kifejezni képes hangjával és perfekt énektechnikájával varázsolta el a közönséget, de a szöveggel való értő azonosulás, az illúziót keltő színpadi megjelenés és az ízléses, üdítően humoros színészi játék ritka ötvözetét is bemutatta. Az érzékeny kíséretet ellátó zenekar hallható koncentrációval igyekezett szolgálni a művésznő nagyszerű interpretációját.

A szünet után felcsendülő szimfónia fináléjának alapjául szolgáló A mennyei élet című vers szövege is a Csodakürt-kötetből való. A feltehetően délnémet népdalszövegre visszavezethető költemény a mennyországot mesés bőséggel megáldott falusi majorságnak láttatja, amelyben a szentek földi életükben betöltött hivatásuknak megfelelően szorgoskodnak.

Mahler minden bizonnyal e szelíd kép miatt választotta a verset, mely a mindennapi élet transzcendens síkra való áthelyezését fejezi ki gyermeki naivitással és egyszerűséggel – s lélekemelő szépséggel öntötte hangokba.

A mű első három tétele a finálé előkészítése: a dal motívumait jelentőségteljesen szövik bele saját anyagaikba.

Az előadás számos szép momentummal örvendeztette meg a hallgatóságot: jól sikerült fúvósszólókban, szép vonósszínekben gyönyörködhettünk.

Feltétlenül kiemelést érdemel a vendég koncertmester, Homoki Gábor és az első kürtös kiváló játéka.

Az előadás hőfoka és koncentráltsága tételről tételre növekedett, különösen a lassú harmadik tétel – sokak szerint a legszebb, amit Mahler valaha írt – szólalt meg olykor egészen illúziót keltően Dubóczky Gergely lényegre törő irányítása alatt.

A szép bérletnyitó hangversenyt hosszan tartó vastapssal fogadta a színház nézőterét teljesen megtöltő közönség. Szabó Balázs