A pátkai Jómadarak csoport főként nyugdíjasokból alakult, falun kívül is fellépnek

Ahogy Varga Géza, az ötletgazda mesélte, nyolc vállalkozó szellemű nyugdíjas akadt, akikhez három még aktív korú pátkai csatlakozott. Így indult el a társaság, eleinte tényleg kifejezetten a saját maguk szórakoztatására, majd be is jegyeztették magukat, mint hagyományőrző egyesület. Rövid idő után ugyanis rájöttek, fontos lenne a régi hagyományokat megőrizni, továbbadni a fiataloknak. Ugyanakkor minden ilyen alkalom egyben lehetőség arra is, hogy az emberek a faluban összejöjjenek, beszélgessenek, szorosabbra fűzzék a kapcsolatukat, így erősítve az amúgy kissé széthúzó pátkai közösséget.

Szerveztek regö­lést, farsangkor télűzést és kiszebábégetést, húsvétkor lovas kocsin járták a falut, hogy a hagyományoknak megfelelően muzsikaszó kíséretében locsolják meg a lányokat, asszonyokat, állítottak májfát, de részt vettek az aratónapi programokban is. És a felsorolás korántsem teljes. Emellett azonban nem hanyagolták el a humoros, zenés kis jeleneteket sem, amelyeket eredetileg csak maguknak adtak elő, ám ma már több településen is ismerik műsorszámaikat. „Olyan régebbi és mai slágereket, dalokat választottunk, amelyeket mi magunk is szeretünk és el is tudunk énekelni, a szövegüket pedig átírtuk egy kicsit a saját viszonyainkra. Az 50. házassági évfordulós jelenetet meg az interneten találtuk, de némileg azt is átalakítottuk, lerövidítettük, hogy élvezhető legyen a közönségünk, az idősebb emberek számára is”, árulta el Jakab Jánosné, Margit néni, aki ebben a jelenetben férjével alakítja az ünnepelt párt. Jakab János és felesége egyébként 53 éve házasok, van tehát ennek a jelenetnek és a szövegnek is valóságalapja.

Az elmúlt másfél évben a Jómadaraknak volt alkalmuk kilépni a falu határain kívülre is, már mind a három testvértelepülésen, a Kolozs megyei Körösfőn és a szlovákiai Hetényben, illetve Felsőszemeréden is bemutatkozhattak. De felléptek Vereben és Székesfehérváron is. „Hetente kétszer próbálunk, alkalmanként úgy két órát töltünk együtt, mert egy óra a próba, a másik egy órát meg beszélgetéssel töltjük”, árulta el Margit néni, aki azt is elmondta, bizony van, aki nem vállalja fel a viccelődést, meg azt, hogy jól érezze magát, mert szerinte időskorban az a „normális”, ha beteg az ember, meg panaszkodik, mennyi baja van. „Nem kell belesavanyodni abba, hogy megöregszünk. Ha botra is támaszkodik az ember, vagy kevésbé egészséges, de a jó kedélyét meg tudja őrizni, az sokat számít”, tette hozzá. Márpedig Margit néni igazán tudja, mit beszél, hiszen tizenöt éve úgy kellett öltöztetni, ma pedig vígan énekel, táncol a fellépéseken.

Varga Géza azt is elárulta, hamarosan új számot tanulnak be, így bővül a repertoár, mint ahogy a hagyományok sorába is új programokat terveznek felvenni: a napraforgómagcséplést és a kukoricafosztást. Az óvodában pedig már a novemberi Márton-nap részleteit egyeztetik.