Csángó magyarok látogattak Fehérvárra

A lánykákból, lányokból, legénykékből és asszonyokból álló csoport már reggel 10-kor megérkezett a Napraforgó Városi Napközis Táborba, ahol Nyisztor Ilona tanítványaival és a hagyományőrző pusztinai asszonyokkal csángó magyar programot tartott. Ez a nyolcadik év, hogy a vendégek a székesfehérvári önkormányzat velencei táborában egy nyári hetet eltöltenek. Onnan érkeztek szerdán hozzánk, és indulnak ma egy kis nyugat-magyarországi kiruccanásra.

Vasárnap pedig haza – de addig is: személyes közelségük még biztosan sokakat ajándékoz meg a családi összetartozás határtalanná tágított érzetével. Az öt fiúból, hét lányból és hat asszonyból álló csoport délután 5 órától a Fő utcai Ciszterci templomban vett részt szentmisén, méghozzá tevőlegesen: otthonról hozott templomi énekeikkel szolgálva az oltár előtt. A szertartás végén a Boldogasszony Anyánk kezdetű régi magyar himnusz dísztelenül ősi előadásmódja a hallgatóságot messze a történelmi elválás előtti időkbe röpítette vissza.

Nyisztor Ilonával a templomból a Hiemer-ház felé útközben pár szót váltva egy, már a kézfogásában is markáns, erős, de mégis tiszteletteli, szinte tartózkodó asszonnyal volt alkalmunk pár szót váltani, aki a kérdésre, hogy mit üzenne az ittenieknek, röviden csak azt felelte: nagyon köszönnek minden támogatást, személyesen a polgármesternek is, hogy évente jöhetnek, a kézművesek pedig mehetnek hozzájuk, hogy a kultúracsere évről évre megvalósulhat. A Hiemer-házban a hallgatóság többet is megtudhatott Nyisztor Ilona elbeszélésében arról, mit is jelent a kapcsolattartás és a támogatás ereje számukra. Pusztina tisztán csángó magyar falu, csángó magyar anyanyelvvel, mégis: az anyanyelvi iskola híján a helybeli gyerekek épp az anyanyelvükön maradtak korábban írástudatlanok. Ma pedig már több mint 20 környékbeli településen létezik anyanyelvi oktatás annak ellenére, hogy a szülőknek közjegyző előtt kell kérvényezniük azt.