Lóki Judit perkátai tárlata a természet színeit adja vissza a vásznon

Mikor és miért kezdett el festeni?

– Gyerekként nagyon szerettem rajzolni. Anyukám sokat foglalkozott velem, sok délutánt átrajzoltunk, nagyon jó kézügyessége volt. Emlékkönyvbe rajzoltam, csapatnaplót illusztráltam, mindig megtaláltam a módját, hogy rajzoljak egy kicsit. Felnőttként, amikor már nagyobb lett a lányom és több szabadidőm lett, elkezdtem a festészettel foglalkozni. Előtte is kacérkodtam vele, de nem volt, aki segített volna, egyedül meg nem mertem elkezdeni.

Ki segített végül?

– 2011-ben ismertem meg Nógrádi Katalin festő- és grafikusművészt, aki akkor költözött haza Németországból. Adonyba jártam a festő- kurzusaira. Ma már mondhatom, hogy az életem részévé vált a festés, és próbálom a lehető legjobban elsajátítani a

tőle látottakat. Ő kezdett el velem foglalkozni, megmutatta a festés alapjait és a szakmai fogásokat. Mind a mai napig járok a festőkörbe élményfestésre. Ezeken a napokon legalább biztosan festek, hiszen sajnos már nem sok időm van rá. Szeretek oda járni, mert nagyon jó a közösség.

A klasszikus Nógrádi-témákat festi ön is, mint tájkép és csendélet?

– Igen, ezek nagyon tetszenek. A természet szépségének a megfestése, a fények és hangulatok ábrázolása örömmel tölt el, a csendéletbe pedig jobban bele tudok merülni, ahhoz több idő kell. Előfordul, hogy pár nap után egy kész festményt elővéve már mást látok benne, így átfestek bizonyos elemeket. De festés közben is alakul a kép az eredeti elgondoláshoz képest, van, amit jobban kiemelek, amíg mást kevésbé. Nagyon szeretem az élénk színeket, a pasztellszíneknél erősebbeket használok. Azt mondják, hogy a festményeimet meg lehet ismerni a színeimről. A természetben is olyan csodás színek és árnyalatok vannak, hogy nem is gondolná az ember, hogy léteznek ilyenek. Én ezt szeretem visszaadni a vásznon.

Sokadik önálló kiállításán van már túl.

– 2013 óta állítom ki a képeimet önállóan, de voltak már az adonyi festőkkel közös kiállítások is. A múlt héten nyílt meg a Győry-kastélyban a legújabb tárlatom, ami a résztvevők szerint nagyon jóra sikerült.

– Sok művésznél láttam már, hogy az internetes közösségi oldalakat felhasználva népszerűsítik a műveiket.

– A kiállított képeim csak egy kis közönséghez jutnak el. A világháló viszont lehetőséget nyújt arra, hogy szélesebb körben is megismerhessék a festményeimet. Elég nehéz úgy fényképezni azokat, hogy minél jobban visszaadják az eredeti színeket, így természetesen ez nem ad olyan élményt, mint a valódi festmény, de a művészetet kedvelők így is örömmel fogadják.

Mi lesz a festmények sorsa?

– Sokat eladok közülük, vagy elajándékozok, de jótékony célra is ajánlottam már fel alkotásomat.

A vevőközönség mi alapján választ a festményei közül, a művészi érték vagy az esztétikum dönt?

– Bár nagyon sok festményem zsűrizett, úgy vettem észre, a vevők inkább a téma alapján választanak. Ha megmozgatja őket egy festmény, szép élményeket ad, gyönyörködtet, jó a léleknek, akkor szívesen látják otthon, a szoba falán is.

Úgy tudom, hogy Nógrádi Katalin is zsűrizi a képeket.

– Igen, de ő nagyon szigorú, és csak szakmai alapon minősít egy képet. Nála nincs protekció.

Nem is ezért mondtam, hanem a minőség miatt.

– Igen, nála ez az első és legfontosabb szempont. A festőkörben is meg szokta mondani, ha valamit át kell festeni. Hálás vagyok, hogy nála tanulhattam.

Van hova fejlődni még?

– Természetesen! A terveim közt szerepel a portréfestés profi szintű elsajátítása, de kacérkodom a falfestéssel is. Most pedig egy teljesen új témát kezdtem el festeni. Nyuszit, elefántot és kedves kis állatkákat festek. Egy hónap múlva születik meg a kis unokám, és a szobája falát fogják díszíteni ezek a kedves kis festmények.