A régmúlt és napjaink sajtója: kutatható kincsek a Vörösmarty Könyvtárban

A könyvtárba érkező napi- és hetilapokat elsőként mindig a digitalizálási csoport kapja meg, akik sajtófigyelést végeznek, vagyis a cikkeket katalogizálják, valamint ők végzik a kivágatok készítését is. Ez azt jelenti, hogy kivágják és elteszik azokat a cikkeket, írásokat, amelyeket helyismereti szempontból fontosnak tartanak. A technika fejlődése természetesen a könyvtárat sem hagyta érintetlenül: 2017 óta ezeket a tartalmakat már digitalizálják, aminek egy részéhez akár otthonról, a könyvtár honlapján keresztül is hozzáférhetnek az olvasók. A régebbi lapkivágások, illetve digitalizált írások nagyobb része azonban ma is csak helyben kutatható. A gyűjteményben képeslapok, plakátok, fotók, könyvek és időszaki kiadványok is találhatók. Utóbbiak közül a Fejérmegyei Napló 1894–1915, a Sárbogárd és Vidéke 1907, valamint 1912–13, a Képeslevelezőlap 1899–1901, a Darázs 1875–1885, illetve 1904–14, a Jazz Inform 1978–84, és a Fejér megyei Könyvtáros számai találhatók meg digitalizált formában a könyvtárban. Hajdú Hajnalka ezekről a kiadványokról mesélt néhány érdekességet, amelyeket most önökkel is megosztunk.

Fejérmegyei Napló

A Fejérmegyei Napló 1894. április 16-án jelent meg először és 1944. június 1-jén utoljára. 1919. március és augusztus között, a Tanácsköztársaság idején, nem engedték megjelenni. Alapítója Zichy Nándor volt, és a katolikus ellenzék politikai lapjaként Kossuth egyházpolitikáját kívánta támadni. Ám már első megjelenését el kellett halasztani – már a nyomdában volt a lap, amikor megérkezett Kossuth halálának híre. Természetesen ez a szám nem jelent meg sem másnap, sem később. Az újságnak mintegy 1200 díjfizetője volt, de nem ebből, hanem főként adományokból tartotta fent magát.

Sárbogárd és Vidéke

A Sárbogárd és Vidéke rövid életű próbálkozásnak bizonyult, mivel nem voltak előfizetői, ráadásul vezércikkei – amelyekben többször is ostorozták a környék Pató Pál urait – sem tették népszerűvé felsőbb körökben. Ám ezek az írások fontos, Sárbogárdra vonatkozó információkat őriznek. A hat rovatot tartalmazó, az országos hírekkel nem foglalkozó lapban egyébként igen sok hirdetés – például ügynököket kerestek szentképek árusítására – és reklám található, amelyek értékes ipar-, és kereskedelemtörténeti források. Kései utódja, a ma megjelenő közéleti hetilap is hasonló, Bogárd és Vidéke címen fut.

Képeslevelezőlap

A Képeslevelezőlap a századforduló környékén igen divatos képeslapgyűjtő sportnak köszönheti létrejöttét, amelyet az újság tovább kívánt népszerűsíteni és természetesen segítette a képeslapok cseréjét is. Ennek megfelelően igen jó külföldi kapcsolatokkal is rendelkezett, melynek folyományaként külföldi hirdetések is megjelentek a lapban. Díj ellenében a világ szinte bármely pontjáról kérhettek képeslapokat a szolgáltatást igénybe vevők.

Jazz inform

A Jazz Inform című időszaki kiadvány, Magyarország első jazz újságja 1978 és 84 között jelent meg havilapként. A kiadvány Márkus József nevéhez kötődik, aki maga is jazz-zenész, vibrafonos, az Albatross Jazz Band egykori vezetője, 2007-ben Fricsay díjjal tüntették ki. Ő volt az első, aki levelezőhálózatot épített ki – akkor, amikor még nem létezett az elektronikus levelezési forma, így ez jóval több munkát és nagyobb szervezést igényelt –, ami információforrásként is szolgált. A lap többek között hírt adott a különböző klubprogramokról, jazzeseményekről, fellépésekről és évente egyszer szavazást is tartottak arról, kiket tart a közönség a legjobb jazz-zenészeknek.

Darázs

A Darázs volt a leghosszabb életű élclap, amely 1875 és 1885 között jelent meg a városban, majd 1904–14 között volt egy második hulláma is. Székesfehérvárt gyakran Sárvár néven emlegették, amely a Sárváros rövid formája volt. Minden a viccre, az intrikára épült, gyakran a hirdetései is humoros formában jelentek meg, bár induláskor sem grafikai elemek, sem hirdetések nem voltak még az újságban. Egy jellemző példa: a feladvány helyes megfejtői között kisorsolják a helyi villanyvilágítás 3 fénysugarát. Az élcelődés arra irányult, hogy abban az időben gyakran rosszul működött a városi közvilágítás.