Sebészkés helyett az élet vizére esküdtek: Bobory Dóra előadása Fehérváron

A bölcsek kövétől az iható aranyig címmel tartott előadást ott Bobory Dóra a szójátékos nevű Patikaleidoszkóp első alkalmán.

– Az alkímiát már a 12. századtól kezdve, amikor a nyugati latin világban először megjelent, sok előítélet és félreértés övezte. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy a késő középkori skolasztika nem tudta hová tenni ezt az iszlám közvetítéssel érkezett jövevényt. Sem a gyakorlati, sem az elméleti tudományok közé nem volt beilleszthető – kezdte előadását a kutató. – Bár az alkímia hívei évszázadokon át küzdöttek azért, hogy e tudomány helyet kapjon az elfogadott tudomány­ágak között, erre csak egészén későn, sőt, túl későn került sor. A 17. században jött létre az első olyan egyetemi katedra, amely az orvosi alkímia tanítását tűzte ki céljául, ám egy évszázaddal később bizonyos irányzatok egészen szétváltak az alkímián belül. Az így kialakuló kémia és azzal szorosan összekapcsolódó mechanisztikus világkép az alkímiát ismét a tudományosság peremvidékére száműzte – fogalmazott Bobory Dóra, aki áttekintvén az alkímiatörténetet, hosszasan időzött a 16. században. Ahonnan is izgalmas, dermesztő-hökkentő megállapításokat hozott! A német nyelvterületen született és meghalt Paracelsus munkásságát fejtegetve például ezt:

– A 16. században szerencsés volt, aki ötven évet megért, a lakosság fele 20 éves kora előtt meghalt! Voltak orvosok és voltak orvosságok, de sok gyógyulás nem volt. A sebész és az inkvizítor között csak motivációjukban van különbség. Mindkettő megkínozta az áldozatát, melynek következtében az nagy valószínűséggel elhalálozott! – mutatta fel a korszak véres valóságát Bobory. – Fájdalomcsillapítókat alig ismertek és használtak, viszont vágtak, amputáltak, szúrtak; érzéstelenítés nélkül. A beteg gyakran inkább viselte a betegségét, minthogy kitegye magát a kezelésnek – részletezte.

Bobory Dóra Paracelsusról mesélve elmondta, hogy az egyébként orvosként, alkimistaként, csillagászként is ismerhető tudóst felháborította, hogy korának orvosai és sebészei teljesen elhatárolódtak egymástól. Előbbiek megelégedtek a diagnózis felállításával, a véres munkát a sebészekre hagyták. Az előadó jogosnak nevezte félelmüket: valóban tarthattak attól, hogy drasztikus beavatkozással emberhalált okoznak, megölik a beteget.

– Ha az operáció elkerülhetetlennek látszott, az orvos asztrológiai módszerrel megállapította a műtéthez legmegfelelőbb napot, és a sebészre hagyta a munka véres részét – ismertette.

Az alkímia szívesen kereste az univerzális gyógyszert, az elixírt, az élet vizét. Belátható, egy jól összecsurgatott kotyvalékot lenyelni azért biztatóbb lehetett, mint remegve és ébren várni, hogy pengéjét testünkbe mártsa egy akkoriban orvosnak nem nevezhető sebészmester!

Nos, a tudománytól és a borzongástól sem volt mentes a Patikaleidoszkóp-sorozat első felvonása. Folytatás február 24-én, vasárnap, 16:30 órakor, ekkor kezdődik Gyalus Boglárka agrármérnök Okos füvek, okos fák – Gondolatok az intelligens növényvilágról című előadása.