Szent Sebestyén tiszteletének hagyománya Székesfehérváron

Igen szűkszavú velük kapcsolatosan a Római Martirologium. Szent Fábiánról csupán annyit árul el, hogy Decius császár korában, az első nagy keresztényüldözés idején, 250ben, mint római pápa nyerte el a vértanúság koronáját. Szent Sebestyén Diocletianus csá

szár uralkodása idején, 298-ban halt vértanúhalált. „Diokleciánusz császár testőrsége első csapatának parancsnoka volt. Keresztény hite miatt egy mező közepén fatörzshöz kötözték, és a katonák nyilakkal lövöldözték; végre súlyos dorongokkal addig verték, míg csak meg nem halt.” – Írja róla a Római Martirologium.

A mai főoltárkép Szent Sebestyént fiatalemberként ábrázolja

Tisztelete az egész Európában végigsöprő, az akkori lakosság egynegyed részét elpusztító 1348. évi pestis, a fekete halál után vált általánossá. A barokk korban új erőre kapott, amit a XVIII. században emelt Szent Sebestyén-templomok, kápolnák, oszlopok is tanúsítanak.

A székesfehérvári Felsőváros plébániatemplomát Ünnepi kalendáriumában így értékelte Bálint Sándor (1904–1980) néprajzprofeszszor: „Az ország leghíresebb Sebestyén-temploma Székesfehérvár-Felsővároson áll, amely egyben a város szakrális parasztéletének, céhes jámborságának is tűzhelye. A búcsúnapon, egyébként a farsang derekán Sebestyénbál is volt. Emlegetik juhásztemplom néven is.”

A pestisjárványtól való megszabadulás érdekében Székesfehérvár lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére böjttel, körmenettel kapcsolatos és örök időkre szóló fogadalmat tett, amelyet ünnepélyesen okiratba foglaltak, és a belső tanács jegyzőkönyvében is megörökítettek. A fogadalom négy pontját így rögzítették:

„Először: Hogy a budai külvárosban fennálló Szent Sebestény tiszteletére szentelt roskatag kápolna égetett téglából és kövekből Szent Sebestény, Rókus és Xaveri Szent Ferenc, úgy Szent Rozália, mint kiváltképen a pestistől megoltalmazó védszentek tiszteletére újólag és a mint csak lehet minél előbb újra felépíttessék, a legjobb állapotba helyeztessék és minden időben fentartassék.

Másodszor: E városnak összes és minden egyes polgára s lakója, beleértve a hét évet betöltött gyermekeket is, Szent Sebestény napja előestéjén kötelesek lesznek kenyéren és vizen böjtölni, ez pedig mindaddig meg fog tartatni, míg a pestis ezen országban teljesen meg nem szünik.

Harmadszor: Maga a Januárius 20-ára eső Szt. Sebestény napja ezen város minden egyes lakója által örök időkön át meg fog ünnepeltetni, úgy, hogy az adózóktól beszedendő és szent czélra fordítandó súlyos büntetés terhe alatt valamennyien minden, még a legcsekélyebb munkától is tartózkodni kötelesek lesznek.

Negyedszer: Magán Szent Sebestény napján pedig az előbb említett módon évenként megünneplendő napon szintúgy örök időkön át ünnepélyes körmenet fog a fentjelzett kápolnához vezettetni, s ott egy énekes- és két csendes szent mise szolgáltatni.”

E fogadalom értelmében építették 1739–41 között a Szent Sebestyén-kápolnát, amit 1800-tól 1807-ig egy nagyobb templommá bővítettek. Székesfehérvár-Felsővárosban a Sebestyén-napi búcsút minden család megünnepelte. Reggel ünneplőbe öltözve a templomba mentek a püspöki nagymisére. Ünnepi ebédet főztek, amiből a finom húsleves, a sült hús és a fánk elmaradhatatlan volt. Ezen a napon lemondtak a munkáról, a rokonok, barátok társaságában vendégeskedéssel töltötték az időt. Ebédre hívták alsóvárosi, vízivárosi vagy palotavárosi rokonaikat, a délután pedig beszélgetéssel, borozgatással telt. A fiatalság este a Sebestyén-bálban, búcsúbálban szórakozott, táncolt.

Az új templom belső berendezéséről, festéséről, harangjáról, ereklyéiről 1818-ban rögzítették: „A főoltár szt. Sebestyén és szt. Flórián tiszteletére van szentelve. A főoltárkép a falba épített fekete márványkeretbe van illesztve, s belül még egy keskeny fakeret szegélyezi… Ami az oltárképeket illeti: a főoltáré a már említett szenteket ábrázolja, de a képen rajtuk kívül szt. Benedek, Rókus, Vendel és Rozália alakját is láthatjuk. Őket úgy a nép, mint az adományozó, ki a képet festette, különös tiszteletben részesíti… A múlt évben a szentélyt figurális festményekkel díszítették. A mennyezetfestmény szt. Sebestyént ábrázolja, kit midőn a hitvallók a hitért való hősi halálra lelkesítenek, mint följelentett már-már elhurcoltatik. A hajót legújabban festették ki. A festmények szt. Sebestyén életének további részleteit örökítik meg… A harangláb új. A rajt függő két nagyobb harang súlyát nem ismerjük. E harangok ugyanazok, amelyek a régi kápolnában voltak. Mindkettőn láthatók: szt. Sebestyén, Xav. Ferenc, Rókus, Rozália képei s a köv. felírás: 1742 In honorem Dei et S. Francisci Xaverii, S. Rosaliae, S. Sebastiani et Rochi. Joseph Steinstock gos Mich in Ofen. [Isten és Xavéri Szt. Ferenc, Szt. Rozália, Szt. Sebestyén és Rókus tiszteletére. Steinstock József öntött engem Budán.] Három ereklye őriztetik a templomban: 1. Szt. Sebestyéné. Hogy ez az ereklye 1739-ben már a jezsuiták kezében volt, ez a naplójukból kitűnik. Ugyanis ugyanazon év november 6-án a köv. feljegyzés olvasható: venit etiam theca Reliquiaria… monstrantiae pro reliquiis S. Sebastiani curata a Domino Judice Franc. Xaverio Florinus 33, exponenda in Sacello S. Sebastiani suo tempore. [Következik Szent Sebestyén ereklyéje tartóban, amelyért Xavéri Ferenc bíró úr 33 forintot fizetett, hogy a Szent Sebestyén kápolnában a maga idején kihelyezhessék.] 1740-ben, január 20-án Credo alatt az énekes szt. misén az ereklyét csókolásra nyújtották az offerálásra jövő híveknek. Az 1741. január 20-ai kitétele: sub Credo osculo porrectum S. Sebastiani authenticum reliquiare. [A Hiszekegy alatt csókolásra adják Szt. Sebestyén hiteles ereklyéjét.] A capsula az ereklyével a kápolnától a pleb. templomnak adatott át…”

A régi főoltárképről már az 1818. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlítette: „a kép nem valami művészeti termék – összehalmozott alakok együttese – s mivel a felszálló pára már úgyis megrongálta, pár év múlva ki lehet majd egy jobb képpel cserélni.” Cseréjével eltűnt a felsővárosi hívek szeme elől a XVIII. század óta népszerű szentek csoportja. Bálint Sándor is sajnálkozva jegyezte meg: „Gyönyörű barokk oltárképét, amelyen a kor jámborságát annyira jellemző szentek: Benedek, Rókus, Vendel, Flórián és egy nehezen fölismerhető női szent, nyilván Rozália társaságában jelent meg, újabban egy teljesen jelentéktelen képpel cserélték ki. Az eredetinek nyoma veszett.”

A mai főoltárkép, győri festő alkotása, Szent Sebestyént fiatalemberként ábrázolja, fához kötözötten, ágyékkendőben, testében nyilakkal. Feje fölé az angyalok két koronát, a kettős vértanúság jelképét és olajágat tartanak. Ez mártíromságának első állomása, amelynek következő stációit az 1914–15-ben Raksányi Dezső képzőművészeti főiskolai tanár által festett mennyezetfreskók mutatják be a födémmezőkben. Az elsőben a jóságos asszonyok a nyilazásból való ápolását végzik. A másodikban már felgyógyultan áll a keresztényüldöző római császár elé. Botokkal történő agyonveretését ábrázolják a harmadik födémmezőben. Végül apoteózisát, dicsőséges mennybejutását láthatjuk, amint kezében két nyíllal megérkezik a vértanúk seregébe, a nagy áldozat, Isten báránya elé.