Bukovácz Lajos minden képén átjön a derű

A nimfák a természet különféle helyszíneit megszemélyesítő, illetve azokban lakozó szép ifjú nőalakok, alfajaik a vizekben lakozó najádok. Nos, buja nőalakok balatoni nyaralók vagy plakáthölgy formájában, de egyéb módon is felbukkannak a kiállított képeken, amelyek között szerepelnek régebbi és újabb alkotások is. Képeinek témáiról ő maga ezt mondja: „Munkáimban leginkább az emberi élet szépségeivel, küzdelmeivel és örök optimizmusával foglalkozom, történelmi és mai eseménykeretbe ágyazva.”

Bukovácz Lajost Székesfehérváron sokan ismerik, hiszen 1975 és 2002 között számos nemzedék tagjait tanította a Vasvári Pál Gimnáziumban. Számos korábbi kiállítása dacára azt azonban kevesebben tudják róla, hogy fest is, pedig festői pályája már gyermekként elindult. Képei élettel teliek, mozgalmasak, színesek és mindig zsúfoltak, szinte azonnal magával ragadják a szemlélő fantáziáját. Összhatásukat tekintve mégsem nyomasztók, vagy idegesítők, mert még a komorabb témákat boncolgató alkotások is sugároznak valami örök derűt, ami oldja a feszültséget. A szinte csak felskiccelt, néhány vonalból álló abszurd figurái a leghétköznapibb szituációkban elevenednek meg és mutatják meg: ezek, ilyenek vagyunk.

Ahogy Ízinger Katalin művészettörténész a megnyitón fogalmazott: „Festményeiben van egyfajta krónikás attitűd: ahol jelen van, ott történnek a dolgok és ahol történnek a dolgok, ott ő megörökít. A lényeglátás és a rácsodálkozás egyaránt jellemzi és minden képében ott van az optimista mosoly. Bukovácz Lajos mosolya.”